Skip to content Skip to footer
Keresés

Loading Results

A munkáltató leállása esetén alkalmazható munkajogi intézkedések

Tax & Legal Alert | PwC Magyarország | 2020. április 7.

A koronavírus elterjedésének megakadályozására tett intézkedések, illetve a kialakult gazdasági körülmények következtében számos munkáltató függesztette fel tevékenységét részben vagy egészben. Az érintett munkáltatók döntő hányada gondolkodott úgy, hogy a veszélyhelyzet elmúltát követően alapvető fontosságú a megfelelő és képzett munkaerő rendelkezésre állásra, ezért mindenképpen szükséges a munkavállalók megtartása. A kormányzati intézkedések is célzottan a foglalkoztatási jogviszonyok fenntartását kívánják támogatni egyre több működési területen.

A munkavállaló megtartása számos cégnél alapvető érdek, viszont kérdés, hogy erre milyen lehetőségek vannak akkor, ha a munkáltató folyamatosan kevesebb munkát tud adni, majd végül nem tud munkát biztosítani a munkavállalója részére. Nézzük tehát meg, hogy ekkor milyen munkajogi megoldások között választhat a munkáltató, illetve az egyes munkajogi tényállásokhoz milyen társadalombiztosítási ellátások kötődnek.

Részmunkaidős foglalkoztatás

Vannak olyan munkahelyek, ahol a folyamatosan csökkenő munkamennyiségre tekintettel a munkáltató részmunkaidő bevezetésével és időarányos bércsökkentéssel kívánja megoldani a továbbfoglalkoztatást. A teljes munkaidő részmunkaidővé történő átalakítására, illetve az alapbér csökkentésére csak munkaszerződés módosítás útján van lehetőség. A munkaszerződés módosítás írásban történhet. Az alapbér, illetve a részmunkaidő esetén is meg kell határozni azt az alapbért, illetve munkaidőt, amelyet ezen időtartam alatt a munkáltató biztosít a munkavállalói számára. A részmunkaidő esetében arra is lehetőség van, hogy a munkáltató „tömbösítve” biztosítsa a munkaidőt a dolgozóknak. Tömbösített napok esetén értelemszerűen csak a meghatározott napon vagy napokon kell a munkavállaló számára a foglalkoztatást biztosítani. Amennyiben a részmunkaidőre tekintettel a munkabér a minimálbér, illetve bérminimum alá csökken egy adott munkakörben, jelentős mértékben módosulnak a társadalombiztosítási ellátások az alábbiakban összefoglaltak szerint.

A jelenlegi szabályok szerint a munkaviszonyban álló, de heti 36 óránál kevesebbet dolgozó munkavállalók is biztosítottak, azaz teljes körű egészségügyi ellátásra jogosultak. A nyugdíjjogosultságuk azonban már nem teljes, mivel abban az esetben, ha a havi munkabér nem éri el a minimálbér összegét, akkor a munkavállaló nyugdíjra jogosító szolgálati ideje arányosan csökken. Például, ha az adott hónapban a munkavállaló csak a minimálbér felét kapja meg járulékköteles munkabérként, akkor csak fél hónap szolgálati időt szerez. Ha az új társadalombiztosítási törvény a jelenlegi formájában lép hatályba, akkor az előzőekben leírtak 2020. július 1-jétől annyiban változhatnak, hogy munkaviszony esetén a járulékok alapja legalább a minimálbér 30%-a lesz, akkor is, ha esetlegesen a munkabér a minimálbér 30%-ánál alacsonyabb összegben kerül megállapításra.

Amikor leáll a működés: szabadság, pihenőnap átcsoportosítás, állásidő

Ha a munkáltató működése leáll, a munkáltató és a munkavállaló megállapodhat arról, hogy a munkavállaló az állásidő helyett fizetett szabadságot kap. Fizetett szabadság esetében célszerű legalább az időarányos szabadság kiadásáról gondoskodni, de akár a teljes éves szabadság is kiadható. A szabadság kiadásáról a felek megállapodhatnak közös megegyezés formájában már másnaptól is, amennyiben azonban ilyen megállapodás nem jön létre, úgy a jelenlegi szabályok szerint a munkáltató és a munkavállaló is 15 nappal korábban köteles a másik felet értesíteni a szabadság kiadásáról, illetve kivételéről. A munkavállalók naptári évenként 7 munkanappal rendelkeznek, ennek kiadását akár egyben is igényelhetik. A szabadság kiadásának tartamára távolléti díj és ennek megfelelően teljes körű társadalombiztosítási ellátás jár.

Azoknál a cégeknél, ahol munkaidő-keret alapulvételével történik a munkaidő beosztása, fennáll annak a lehetősége, hogy a soron következő munkaidő-keretben rendelkezésre álló pihenőnapokat a munkáltató előre hozza és összefüggően kiadja. Ennek az lesz a praktikus következménye, hogy a munkaidőkeret fennmaradó második részében a munkavállalóknak a mostani előre hozott pihenőnapokat le kell dolgozniuk (jellemzően szombaton és adott esetben vasárnap is). Az ő esetükben sem változik a havi munkabér a pihenőnapok ilyetén módon történő átcsoportosításával, ezért ők is teljes körű társadalombiztosítási ellátásban részesülnek. Kivételes esetben annak sincs akadálya, hogy a munkáltató a most futó munkaidő-keretet hamarabb lezárja, és egy új munkaidő-keret indításával elsőként a pihenőnapok átcsoportosításával oldja meg a munkavállaló távollétét. Ebben az esetben érdemes arra figyelni, hogy a munkavállalókat a munkaidő-keret idő előtti lezárásával kapcsolatosan ne érje hátrány, hiszen ez a megoldás a munkáltató döntéséből fakad.  

Amennyiben a munkáltató a munkavállalóinak nem tud munkát biztosítani, úgy állásidőt rendelhet el. Az állásidő egyoldalú munkáltatói intézkedés, a munkavállaló hozzájárulása nem szükséges, és a munkavállalónak az állasidő tartama alatt nem kell bejönnie dolgozni. A szabályok szerint az állásidőre a munkavállaló alapbérre jogosult. Amennyiben azonban az állásidő elrendelésére elháríthatatlan külső ok miatt kerül sor, úgy a munkavállaló számára az állásidő tartamára díjazás nem fizetendő. Az elháríthatatlan külső ok esetköreit szűken kell értelmezni, és azt is meg kell vizsgálni, hogy a munkavállaló ezen időtartam alatt más munkakörben foglalkoztatható-e vagy sem, illetve a munkáltatónak vannak-e egyéb lehetőségei a tevékenység leállás elhárítására. A jelenlegi körülmények között elháríthatatlan külső oknak minősülnek a színházak, mozik bezárásának, illetve egyéb tömegrendezvények megtartásának tilalmi szabályai, a vendéglátó tevékenységek korlátozása, és minden egyéb tevékenység betiltása és korlátozása is, amelyet a veszélyhelyzetre tekintettel rendeleti úton a Kormány kifejezetten előír. Miután az állásidő ezen típusánál a munkajogi szabályok szerint a munkavállaló semmilyen juttatásra nem jogosult, ezért a társadalombiztosítási ellátás is szünetel erre az időtartamra.

Mentesítés a munkavégzés alól megállapodással

Sok cég gondolkodik arról, hogy a munkavállalók részére fizetés nélküli szabadságot ad a működés leállása miatt. A jelenlegi szabályok szerint ez kizárólag a felek közös megegyezésével lehetséges. A fizetés nélküli szabadságról szóló írásbeli megállapodásnak rögzíteni kell a távollét tartamát, továbbá azt a körülményt, hogy a felek által megállapodott időre a munkavállaló munkabért nem kap. A fizetés nélküli szabadság időtartamára a munkavállaló társadalombiztosítási ellátásra nem jogosult. Ennek elkerülése érdekében az is lehet egy megoldás, hogy a munkavállaló erre az időtartamra munkabért ugyan nem kap, azonban a munkáltató kötelezettséget vállal arra, hogy a munkavállaló helyett befizeti a munkavállalót terhelő egészségügyi szolgáltatási járulékot. Így a munkavállaló a járványhelyzet idején nem esik el az orvosi ellátási szolgáltatásoktól.

Ha a munkavállaló már „elhasználta” a munka törvénykönyvében meghatározott szabadságát és a felek nem tudnak fizetés nélküli szabadságban megállapodni, úgy a munkáltató és a munkavállaló megállapodhatnak, hogy a munkavállaló számára egyéb, fizetett távollétet biztosítanak. A felek között megkötendő írásbeli megállapodás tartalmazza a távollét tartamát, továbbá a fizetendő díjazást. A felek a díjazás mértékének meghatározásakor nincsenek kötve a távolléti díj szabályhoz, illetve a munkavállaló munkaszerződésben meghatározott alapbéréhez. Ennek alapján akár olyan megállapodást is köthetnek, hogy a munkavállaló munkabére jelentős mértékben csökkentésre kerül a távollét időtartamára. A 47/2020. (III.18.) Kormányrendelet 6. § (4) bekezdése lehetőséget biztosít arra a felek számára, hogy a munka törvénykönyve rendelkezéseitől külön-megállapodás útján eltérjenek, ez a szabály pedig arra is lehetőséget biztosít számukra, hogy a törvényes minimálbér, illetve garantált bérminimum mértékénél alacsonyabb alapbérben állapodjanak meg a fizetett távollét időtartamára.

Amennyiben a felek megállapodása alapján fizetendő juttatás alacsonyabb, mint a minimálbér, úgy a korábban leírtak szerint a munkavállalót teljes körű egészségügyi ellátás illeti meg, ugyanakkor a nyugdíjjogosultsága sérül. Ilyen esetben ugyanis a nyugdíjra jogosító szolgálati időt arányosan csökkenteni kell.

Mikor milyen társadalombiztosítási ellátás jár?

Ha a munkavállaló nem beteg, de a munkáltató utasítására otthon dolgozik, akkor neki a munkaszerződése szerinti juttatások járnak. Ha munkakörénél fogva nem tud otthonról dolgozni, akkor a munkáltató és a munkavállaló megállapodhatnak a munkavégzés alóli mentesítés egyéb esetköreiben is, például szabadságban, avagy munkavégzés alóli mentesítésben megállapodás alapján, ebben az esetben a munkavállalónak a törvényes, illetve a megállapodásban meghatározott díjazás jár.

Ha a munkavállaló megbetegszik, akkor éves szinten 15 munkanap betegszabadság illeti meg, amely időszak alatt távolléti díjának 70%-ára jogosult, ezt követően pedig táppénzre. A betegszabadságra jutó díjazást teljes mértékben a munkáltató fizeti, a táppénz 1/3-át pedig a munkáltató köteles az állam részére hozzájárulásként megfizetni.

Ha a munkavállaló járványügyi zárlat (karantén) miatt munkahelyén megjelenni nem tud és más munkahelyen (munkakörben) átmenetileg sem foglalkoztatható, akkor a munkavállaló – függetlenül attól, hogy beteg-e vagy sem – keresőképtelennek minősül. Ez a keresőképtelenség azonban annyiban más, hogy erre a keresőképtelenségre kizárólag táppénz illeti meg a munkavállalót, betegszabadság nem. Ilyen karatén esetén az intézkedést elrendelő tisztifőorvos értesíti a munkavállaló házi orvosát, aki a munkavállaló keresőképtelenségét igazolja. Hatósági karantén esetén a munkavállalótól legalább 3 negatív teszt szükséges ahhoz, hogy ismét munkába állítható legyen.

Minden olyan esetben, ha a munkavállaló nem kap díjazást, illetve nincs táppénzen, betegszabadságon, így például állásidő vagy fizetés nélküli szabadság esetén, a munkavállaló biztosítása szünetelni fog. A biztosítás esetleges szünetelése alatt a munkavállalót nem illetik meg a természetbeni orvosi ellátások és a pénzbeli ellátások (tehát a táppénz) sem. Ezért, a szünetelés első napjától a munkavállalónak egészségügyi szolgáltatási járulék fizetési kötelezettsége van a társadalombiztosítási szabályok szerint. Ennek összege 2020. január 1-jétől havi 7710 Ft (napi 257Ft). Az egészségügyi szolgáltatási járulékot a bejelentkezés időpontjától havonta, a tárgyhónapot követő hónap 12-ig kell megfizetni. Ezért cserébe teljes körű orvosi ellátást kap a munkavállaló, amennyiben ezen időszak alatt lenne szükséges egészségügyi szolgáltatást igénybe vennie. A járulékfizetést a munkavállaló helyett, akár hozzátartozója, de akár a munkáltató is teljesítheti – pótlólagos adófizetési kötelezettség nélkül.

Melyek azok a juttatások, amelyekről a munkáltató maga dönthet?

Nagyon sok társaság a munkavállalói számára különböző típusú bérelemeket biztosít. Ezek a bérelemek részben jóléti jellegűek voltak, részben pedig az egyéni, illetve munkáltatói teljesítményhez, jelenléthez kapcsolódva kerültek megállapításra (például havi, féléves, illetve éves prémium összegek). A hivatkozott bérelemeket juttatásainak feltételeit a legtöbb esetben munkáltatói belső szabályzatok határozták meg. Ezeknek a prémiumoknak, illetve béren kívüli juttatásoknak a teljesítése a működés felfüggesztése – mint előre nem látható körülmény – esetén módosítható, illetve azonnali hatállyal felmondható, figyelemmel a munka törvénykönyve 16.§-ára. Felmondás, illetve módosítás esetén pedig a felszabaduló bértömeg átcsoportosíthatóvá válik a fentiekben részletezett különböző típusú távollétek megfelelő finanszírozására.

***

Ha a fentiekkel kapcsolatosan bármilyen további kérdésük merülne fel, forduljanak bizalommal a Réti, Várszegi és Társai Ügyvédi Iroda PwC Legal szakértőihez:

dr. Szűcs László 
ügyvéd, irodai tag
laszlo.szucs@pwc.com

dr. Zsédely Márta
ügyvéd, irodai tag
marta.zsedely@pwc.com

A távmunkavégzéssel kapcsolatban adott juttatások adózásával kapcsolatos kérdésekben:

dr. Honyek Péter
Igazgató, PwC Magyarország
Adó- és jogi tanácsadási üzletág 
peter.honyek@pwc.com

 

Kapcsolat

Simon Katalin

Simon Katalin

PR Menedzser, PwC Hungary

Kövessen minket!