A PwC évek óta foglalkozik a tudás és ismeretek feltérképezésével, értékelésével, jogi vonatkozásaival. A vállalatok között aligha található olyan, amelyik a hagyományos szellemi tulajdon által védett alkotások közül legalább szerzői művekkel, így például elemzésekkel vagy szoftverekkel ne rendelkezne, de jellemzően jelen vannak a lajstromozáshoz kötött iparjogvédelmi oltalmi formák is, mint például a védjegyek, szabadalmak vagy a formatervezési minták. Ezeken túl azonban a legtöbb vállalat működése során keletkezik olyan szakmai tapasztalat, tudás, azaz know-how is, aminek a használata, hasznosítása gazdasági értéket és jelentős versenyelőnyt jelent a szervezet számára, azonban ezek azonosítása, kezelése és tudatos hasznosítása kevésbé nyilvánvaló. A PwC IP Bites kiadványsorozatában körbejárjuk a know-how valamennyi aspektusát: mire vonatkozik, mire lehet használni, lehet-e értékelni és értékesíteni.
Mi a know-how?
A know-how kifejezés a köznyelvben - jellemzően tapasztalati úton megszerzett – gyakorlati tudást jelent. A know-how jogi megfelelője az ún. védett ismeret, ami az üzleti titok egyik jogszabályban nevesített típusa. Az üzleti titokról szóló törvény szerint a védett ismeret az üzleti titoknak minősülő, azonosításra alkalmas módon rögzített, műszaki, gazdasági vagy szervezési ismeret, megoldás, tapasztalat vagy ezek összeállítása.
A know-how sokrétű és igen változatos lehet, hiszen nemcsak az újszerű műszaki, tudományos ismeretanyag tartozhat a fogalom körébe, hanem üzleti módszerek, személyhez köthető szaktudás vagy a mindennapok során alkalmazott hatékonyságnövelő vagy más előnyt jelentő megoldások, folyamatok egyaránt.
A know-how gyakran, de nem feltétlenül kapcsolódik valamilyen iparjogvédelmi oltalom alatt álló szellemi alkotáshoz. Például egy szabadalmi oltalom alatt álló gép kezelése során szerzett, gyakorlati tapasztalatok alapján azonosított hatékonyságnövelő trükkök védett ismeretet jelenthetnek. Vegyünk egy konkrét esetet: ha egy gépgyártósor esetében a főmérnök több évtizedes tapasztalata alapján a gépeket a gyártás előtt 10 percig melegíti, majd minden 100-ik darab után 5 percig leállítja és 15 ciklus után teljes tisztítást hajt végre a gyártósoron.
Vannak azonban a know-how-nak a tartalmán kívül egyéb olyan fogalmi elemei is, amelynek meg kell felelni ahhoz, hogy a jogi védelem biztosított legyen. Know-how-ról csak az olyan tudás, ismeret esetében beszélhetünk, amelyet a vállalat nem szeretne nyilvánosságra hozni, közkinccsé tenni, hiszen annak titokban maradása számára előnyt jelent, és vagyoni értékkel bír. A know-how jogi oltalma csak akkor garantálható, ha a vállalat az adott helyzetben általában elvárható magatartást tanúsít annak érdekében, hogy az ismeret titokban maradjon. Így például megfelelő biztosítékokkal (pl. kötbérrel) körbebástyázott titoktartási megállapodásokat köt, ha a know-how-t másokkal ismerteti, és csak azoknak enged hozzáférést az ismerethez, akiknek arra a munkavégzéshez feltétlenül szüksége van. Ugyanis, ha a know-how nyilvánosságra kerül, közkinccsé válik, a jogi oltalom az ilyen tudást, ismeretet többé nem illeti meg.
Emellett a know-how megfelelő dokumentálása és annak karbantartása is elengedhetetlen, hiszen a törvényi oltalom csak abban az esetben illeti meg az ismeretet, ha az azonosításra alkalmas módon rögzített.
Fontos kérdés tehát, hogy milyen tudást, tapasztalatot minősítünk, minősíthetünk védett ismeretnek, azt hogyan dokumentáljuk és milyen intézkedéseket tegyünk az oltalom megőrzése, a titokban tartása érdekében. A megfelelő védett ismeret ugyanis a számviteli nyilvántartásokba felvehető, értékelhető, leányvállalatba apportálható és átruházás tárgya is lehet. Ezeket a témákat a PwC IP Bites következő részeiben járjuk körül.
Online ajánlatkérés
