Az energiapiacon jelenleg többféle alternatíva áll rendelkezésre az energiafogyasztás zöldítésére. Mutatjuk a legismertebb lehetőségeket:
A greenwashing kifejezés olyan vállalati gyakorlatot jelöl, amikor egy cég megtévesztő módon környezetbarátnak tünteti fel magát, miközben valójában nem tesz jelentős lépéseket a fenntarthatóság érdekében. Ez a jelenség akkor fordul elő, amikor a vállalatok marketing- és kommunikációs eszközökkel hangsúlyozzák környezetvédelmi erőfeszítéseiket, de ezek felszínesek vagy nem hatékonyak. A cél az, hogy a fogyasztók és befektetők szemében zöldebbnek tűnjenek, mint amilyenek valójában. Ez a gyakorlat hosszú távon káros lehet, mert aláássa a valóban fenntarthatóságra törekvő cégek hitelességét, és félrevezeti a közvéleményt a valós környezeti hatásokról.
A PPA lényege, hogy a vállalat hosszú távon megújuló erőforrásból (gyakori a nap- és a szélenergia) fedezi energiaigényének egy részét vagy egészét. Ez biztosítja a zöldenergia megfelelő arányát a fogyasztásban, illetve, mivel a PPA esetén az ár jellemzően rögzített, az ilyen típusú megállapodás segíthet védekezni az energiaárak volatilitása ellen is. A költségstabilitás és kiszámíthatóság mellett nagy előnye ezeknek a szerződéseknek, hogy energiabiztonsághoz (kizárólag fizikai beszerzés esetében) és reputációs előnyökhöz is hozzásegítik a vállalatokat.
A PPA-szerződéseknek két típusát különböztethetjük meg: létezik virtuális és fizikai PPA.
A virtuális PPA esetében nem közvetlenül a megújuló energiát előállító létesítménytől (például napelempark) veszi át a vállalat a megtermelt energiát, és energiavásárlás fizikailag nem történik meg, helyette a szerződéses (fixált) ár és egy tőzsdei azonnali (spot) ár közötti különbözettel számolnak el a felek a létesítmény által adott időszakban megtermelt energia mennyiségéről. Ugyanakkor az ilyen típusú megállapodások keretében is megvásárolja a vállalat a származási garanciát. A virtuális PPA jogilag jelenleg még kevésbé szabályozott szerződéstípus.
A fizikai PPA esetében a származási garancia mellett ténylegesen a termelő létesítményben termelt villamos energiát veszi át a vevő, gyakran a termelő létesítmény és a villamosenergia hálózat közötti csatlakozási ponton. Attól függően, hogy közvetlen vagy közvetett kapcsolódás biztosított a vállalat és az energiát előállító infrastruktúra között, szükséges megkülönböztetni az ún. on-site (azaz a vevő telephelyén történő energiatermelésre épülő) és off-site (azaz a közcélú hálózaton történő szállítást feltételező) fizikai PPA-t. Az on-site és az off-site PPA között eltérés lehet egyes stakeholdereknél a zöld besorolásukban, és a jogi szabályozás sem azonos.
Érdemes kitekinteni a PPA-k európai piacára is, hiszen a hazai lehetőségek egyelőre korlátosak, viszont keresleti oldalon már igen aktívak a szereplők. Az elmúlt tíz évben nagyságrendileg megtízszereződött a PPA-k kumulált szerződött mennyisége Európa szerte. A legnépszerűbb megújuló energiaforrás a napenergia, szorosan mögötte pedig a szélenergia áll, de már „vegyes”, a két energiaforrást kombináló szerződések is léteznek. Ha iparágak tekintetében is megnézzük az elemzést, akkor az IKT (infokommunikációs) szektor és a nehézipar köti a legnagyobb kapacitásra a PPA-szerződéseket. A hazai piacon is egyre több PPA-szerződést írnak alá a piaci szereplők, és már az energiakereskedők is felkészültek arra, hogy kiegészítő energiát szolgáltassanak a PPA-szerződések mellé, részleges ellátási szerződések keretében.
Ahogy azt korábban írtuk, a vállalatnak pontosan ismernie kell saját fogyasztási igényét, annak napon belüli lefutását, ún. profilját, változékonyságát, ennek jövőbeni alakulását, mivel ez alapján tudja kiválasztani, melyik megújuló energiaforrás termelési profilja illeszthető össze a legjobban a fogyasztási görbéjével, illetve milyen elszámolási konstrukciót érdemes alkalmaznia. Valamilyen “trade-off”-ra azonban mindenképp számítani kell, tökéletes illeszkedés a két profil között szinte lehetetlen.
Nézzünk meg egy egyszerű példát: mi történik a napelem által termelt energiával egy tervezett gyárleállás során (például karbantartás miatt) vagy hétvégéken, amikor a vállalatnak nincs vagy lényegesen alacsonyabb az energiaigénye? Mivel az ilyen típusú energiaforrások hasznosítása a természeti adottságoknak, illetve az időjárásnak kitett, nehéz feladat a fogyasztási profilunkhoz legjobban illeszkedő termelői profil megtalálása.
Kiemelten fontos szempont, hogy minimalizáljuk a többletenergia kialakulását – hiszen ilyenkor olyan áramért fizetünk, amit nem fogyasztunk el. Még ha az aktuális tőzsdei áron el is tudjuk adni a többletenergiát (vagy virtuális PPA esetén azon az áron tudunk elszámolni vele), a kifizetett PPA ár és a tőzsdei ár különbözete, illetve az értékesítésre eső kereskedői jutalék díja mindenképpen pénzügyi kockázatot jelent a vállalat számára. Ez a kockázat a pénzügyi beszámolóba is bekerülhet (számviteli szabályoktól függően), ami jelentős kilengéseket okozhat a vállalat számviteli eredményében. A vállalat vezetőségének tehát fontos meghatározni az ilyen szerződések esetén, hogy milyen mértékű többletenergia és ezáltal többlet kockázat fogadható el. (Ugyanakkor ha e tekintetben nagyon konzervatív a megközelítés, az viszont azzal jár, hogy számottevően kisebb arányban tud csak a cég PPA konstrukción keresztül beszerzett zöld energiát használni - vagyis a prioritások tekintetében van itt egy “trade-off”, amit a menedzsmentnek szükséges megfontolni.)
Ha egy vállalat már jól ismeri az igényeit és a fogyasztási görbéjét, illetve kiválasztotta, hogy mely típusú megújuló energia illik a profiljába, érdemes még egy lépést beiktatni a szerződéskötés előtt. Az ajánlat hatáselemzését mindenképpen javasolt elvégezni mind üzleti/stratégia, mind jogi és számviteli szempontból. Tekintettel arra, hogy a PPA jelenleg még egy kevésbé szabályozott terület – például az egyik igen gyakori szállítási terminológiát (ún. “pay as produced”) az átviteli rendszerirányító Kereskedelmi Szabályzata nem nevesíti – jogászok bevonása különösen fontos.
Üzleti/stratégiai szempontból azt is meg kell vizsgálni, hogy
a vállalat eléri-e a kitűzött zöld célt a szerződés megkötése által,
a PPA-val lefedett beszerzés jelenértéke hogyan viszonyul egy PPA nélküli, „hagyományos” energiabeszerzés becsült értékéhez, és
a várható pénzügyi kockázat mértéke elfogadható-e a vállalat számára.
A számviteli kérdéseket hajlamosak a vállalatok az energiabeszerzéseik kapcsán „félvállról venni”, alábecsülve a számviteli terület hozzáadott értékét a komplexebb energiabeszerzési szerződésekhez. Ez a feltevés azonban téves, hiszen lényegtelennek tűnő szövegezési különbségek a szerződésben óriási változást okozhatnak a számviteli kezelésben. De ugyancsak nagy hatása van a pénzügyi beszámolóban annak, ha egy 15 éves PPA-szerződés lízingként jelenik meg, esetleg konszolidálni kell a termelő létesítményt működtető társaságot, vagy megjelenik egy származékos ügylet, aminek valós érték változása egy 10-15 éves szerződés esetében akár szignifikáns hatással is lehet a vállalat számviteli eredményére.
A befektetők, tulajdonosok és elemzők első számú információforrása a pénzügyi beszámoló, ezért érdemes már az elejétől fogva bevonni a társosztályokat, hogy az alternatívák összehasonlítása során valamennyi, vállalatspecifikus számviteli szempontot is figyelembe vegyenek, így tényleg olyan hatás jelenjen meg a pénzügyi beszámolóban, amely valamennyi érdekelt számára érthető és elfogadható.