Skip to content Skip to footer
Keresés

Loading Results

Megjelent a jogi személyek veszélyhelyzetben történő működését biztosító kormányrendelet

Tax & Legal Alert | PwC Magyarország | 2020. április 16.

2020. április 10-én jelent meg a Magyar Közlönyben a veszélyhelyzet során a személy- és vagyonegyesítő szervezetek működésére vonatkozó eltérő rendelkezésekről szóló 102/2020. (IV.10.) Korm.rendelet („Rendelet”), amely a gazdasági társaságok, egyesületek, alapítványok, szövetkezetek, társasházak, köztestületek (például kamarák) és egyéb szervezetek működésének kereteit jelöli ki a veszélyhelyzet idejére. A Rendelet 2020. április 11-től hatályos, azonban egyes kérdések tekintetében a veszélyhelyzet kihirdetése és a Rendelet hatályba lépése közötti történéseket is érinti.

  • A Rendelet számos könnyítéssel teszi lehetővé, hogy a jogi személyek működőképesek maradjanak a veszélyhelyzet idején is, elkerülve a személyes kontaktusokat, ezek alkalmazásának lehetősége azonban esetről esetre vizsgálandó.
  • Főszabály szerint a döntéshozó szervek (taggyűlés, közgyűlés) jogosultak továbbra is meghozni a hatáskörükbe tartozó döntéseket, azonban amennyiben ez a Rendelet sajátos eljárásrendje szerint nem lehetséges, a menedzsment kezébe kerülnek egyes hatáskörök.
  • A Rendelet fokozott körültekintést vár el a menedzsmenttől a jogszabályoknak megfelelő működés biztosítása érdekében.
  • A veszélyhelyzet idejére bővültek a jogi személyek tagjai, szervei és tisztségviselői által igénybe vehető elektronikus kommunikációs lehetőségek.
  • A Rendelet számos, a jogi személyek működését érintő kérdést nyitva hagy, illetve nem érint. Ezért körültekintően kell eljárni az egyes jogi személyek jogszabályoknak megfelelő működésének biztosítása érdekében.

Háromlépcsős teszt a döntéshozatal módjában, illetve a hatáskörök elosztásában

A Rendelet szabályozási logikájának lényege, hogy először egy kétlépcsős tesztben vizsgálja azt, hogy a jogi személyek döntéshozó szerve (taggyűlés, közgyűlés, egyedüli tag stb.) képes-e meghozni a hatáskörébe tartozó döntéseket a fennálló körülmények között, majd a harmadik lépésben szabályozza a menedzsment kibővített döntéshozatali lehetőségeit. Amennyiben a döntéshozó szerv sem az első, sem a második lépés alapján sem képes a döntéshozatalra, akkor egyes hatáskörei – fontos korlátozásokkal – a menedzsment kezébe kerülnek.

Első lépés: a kijárási korlátozások betartása

Első lépésként azt kell megvizsgálni, hogy a döntéshozó szerv a kijárási korlátozásra vonatkozó előírások betartása mellett akadályozott vagy sem a döntéshozatalban. Ha nem, akkor a döntéshozó szervnek a továbbiakban is veszélyhelyzetre tekintet nélkül alkalmazandó („normális”) szabályok szerint kell a döntéseit meghozni. Azt is fontos kiemelni, hogy egy jogi személyben fennálló tagsági jogviszonyból fakadó feladatok ellátása nem minősül a kijárási korlátozások alól kivételt képező munkavégzésnek. Ezért ez az esetkör elsősorban az egyszemélyes gazdasági társaságokat, az egy alapítóval működő alapítványokat és a gazdasági társaság formájában működő olyan családi vállalkozásokat jelenti, amelyeknél a tagok közös háztartásban élnek. Itt azt is vizsgálni kell, hogy a jogi személy létesítő okirata vagy jogszabály rendelkezése alapján más személyek (például ügyvezető) ülésen való részvétele kötelező vagy sem.

Ugyanakkor ezen jogi személyek részére is nyitva áll a Rendeletnek a jogi személy egyéb szerveinek (például ügyvezető testület) működését, valamint a jogi személy tagjai, tulajdonosai és a jogi személy közötti kommunikációt megkönnyítő szabályainak alkalmazása.

Az első lépés vizsgálata tekintetében fontos felhívni továbbá a figyelmet arra, hogy

(i) ha a kijárási korlátozások betartásával lehetséges a döntéshozatal, a jogi személy mégis a Rendelet speciális szabályai szerint hozza meg a döntéseit; vagy

(ii) ha a jogi személy döntéshozó szerve a kijárási korlátozások megsértésével hozza meg a döntéseit (például a nem közös háztartásban élő tagok személyesen gyűlnek össze és hoznak taggyűlési, közgyűlési határozatot),

akkor az így meghozott határozatok jogszabálysértők és az arra jogosult személyek és szervek bíróság előtt támadhatók lesznek. Fontos hangsúlyozni, hogy a Kormányrendelet hatóköre csak a magyar kijárási korlátozási szabályok betartására vonatkozhat, így nem lesz például érvénytelen a taggyűlés határozata, ha valamennyi nem közös háztartásban élő tag külföldön tartózkodik és ott ülnek össze taggyűlés tartása céljából.

Második lépés: technikai és egyéb objektív feltételek

Amennyiben a kijárási korlátozások betartásával nem lehet biztosítani a döntéshozó szerv személyes ülésezését, a döntéshozatali hatáskörök még nem szállnak át automatikusan a menedzsmentre. Ebben az esetben egyértelműen tilos a tagok személyes összeülése, még akkor is, ha az ülést korábban összehívták. Erre az esetre a Rendelet – második lépcsőként – az alábbi két alternatív módszert biztosítja a jogi személyek döntéshozatali szervei számára:

(i) elektronikus hírközlő eszköz útján tartandó ülés, vagy

(ii) ülés tartása nélküli határozathozatal (ún. levélszavazás).

Ezek az alternatív lehetőségek eddig is a jogi személyek rendelkezésére álltak, azonban ezek a veszélyhelyzet idején kívül érvényesülő szabályozás szerint csak abban az esetben vehetők igénybe, ha azokat az adott jogi személy létesítő okirata részletesen szabályozta. A Rendelet azonban ettől két irányban is lazítást vezet be: egyrészt, ha a létesítő okirat egyáltalán nem rendelkezik ezekről, másrészt, ha a létesítő okirat a Rendelet szabályaitól eltérő módon szabályozza ezeket a döntéshozatali formákat, a jogi személyeknek lehetőségük van a Rendelet által meghatározott eljárásrend alkalmazására anélkül, hogy a létesítő okirataikat módosítaniuk kellene.

Ezen döntéshozatali formák kereteit a Rendelet részletszabályai jelölik ki, és a menedzsmentre telepíti a konkrét szabályok megállapításának (például milyen elektronikus hírközlő eszközt, illetve internetes alkalmazást lehet használni) és tagokkal való közlésének feladatát.

Ezen döntéshozatali formák igénybevételét a Rendelet további feltételektől teszi függővé, aszerint differenciálva, hogy az adott jogi személynek hány tagja van:

(i) maximum 5 taggal működő jogi személyeknél akkor lehet ezeket a döntéshozatali formákat alkalmazni, ha a döntéshozatal ezekkel a formákkal előreláthatóan biztosítható, és valamennyi tag részt tud venni az adott speciális döntéshozatalban (tehát ilyen esetben például nem lehet előírni Zoom alkalmazáson tartandó taggyűlést, ha valamelyik tag elektronikus eszközeire ez az alkalmazás valamilyen oknál fogva nem telepíthető);

(ii) a 6-10 taggal rendelkező jogi személyek esetében a szavazatok többségével rendelkező tagok kérhetik közösen valamelyik speciális döntéshozatali forma alkalmazását;

(iii) 10-nél több taggal rendelkező jogi személyek esetében pedig az ügyvezetés kezdeményezésére lehet áttérni ezen döntéshozatali formákra.

Ha jogszabály a döntéshozó szerv vagy más szerv ülésének nyilvánosságát írja elő, a Rendelet szerint lefolytatott döntéshozatalra a nyilvánosság követelménye nem vonatkozik.

Fontos kiemelni, hogy a jogi személyeknek nem kötelező a veszélyhelyzet teljes ideje alatt a fenti speciális szabályok szerint működniük, a szabályozás a döntéshozatali folyamatok pillanatnyi befagyását hívatott megakadályozni: a döntéshozatali szervnek a Rendelet speciális szabályai szerint megtartott ülésén szabadon lehet dönteni a létesítő okirat olyan jellegű módosításáról, amely a két fenti döntéshozatali forma Rendelet szerinti speciális szabályaitól eltérő szabályokat ír elő a jövőre nézve. Mindaddig azonban, amíg ilyen tartalmú létesítő okirat módosítás nem történik, a jogi személyeknek a Rendelet speciális szabályaihoz kell igazodniuk.

Harmadik lépés: korlátozott hatáskör-átruházás a menedzsmentre, „kétarcú” ügyvezetői határozatok

A Rendelet arra az esetre, ha a döntéshozatali szerv működésének a korábbi két lépés egyike szerint sem állnak fenn a feltételei, a döntéshozó szerv hatáskörébe tartozó egyes halaszthatatlan kérdésekben való döntési jogköröket a jogszabály erejénél fogva átruház a menedzsmentre. Így ilyenkor a jogi személy ügyvezetése határozhat az alábbi kérdésekben:

  • beszámoló elfogadása (a könyvvizsgálatot ebben az esetben is le kell folytatni, és a felügyelőbizottság előzetes írásbeli jelentését be kell szerezni),
  • adózott eredmény felhasználása,
  • a jogi személy törvényes működésének biztosításához szükséges döntések (pl. székhely áthelyezése, ha a székhelyhasználat alapjául szolgáló jogviszony megszűnt),
  • a veszélyhelyzet miatt kialakult helyzet kezeléséhez szükséges, továbbá
  • az ésszerű és felelős gazdálkodás körében felmerülő halaszthatatlan ügyek.

A menedzsment így kibővült hatásköre azonban nem korlátlan, számos speciális döntést még ebben a helyzetben sem (például végelszámolásról, jegyzett tőke leszállításáról való döntés) vagy csak szigorú feltételekkel (például pótbefizetés, egyéb tőkepótlás előírása) hozhat meg.

A menedzsmentnek a Rendelet által átruházott hatáskörbe tartozó határozatainak tervezetét meg kell küldenie a tagoknak, akik tiltakozhatnak a határozat meghozatala ellen. Ugyanakkor ennek eljárásrendjét a Rendelet nem jelöli ki, így később jogvitákra adhat okot annak az ésszerű időtartamnak a megállapítása, amíg a menedzsmentnek számolnia kell a tagok tiltakozásával. Nem hozhatja meg a menedzsment a határozatokat,

  • ha a szavazatok 25%-át meghaladó részesedéssel rendelkező tagok a döntés meghozatalát megelőző írásbeli véleményükben legalább a szavazatok 51%-át elérő mértékben tiltakozik; illetve
  • ha a jogi személynél többségi befolyással vagy minősített többségi befolyással rendelkező tag van, és ezen tag előzetes írásbeli véleményében tiltakozik a határozattervezettel szemben.

A menedzsment ezen speciális delegált hatáskörben hozott határozatai „kétarcú” határozatok lesznek: egyrészt úgy minősülnek, mintha azokat a döntéshozó szerv hozta volna meg (bíróság előtt támadhatók, ha egyébként közzé kell tenni vagy a nyilvántartó bíróságra be kellene nyújtani, ennek eleget kell tenni), másfelől viszont az ügyvezetők az ügyvezetői felelősség általános szabályai szerint felelnek a jogi személlyel szemben az ezen határozatokkal okozott károkért.

Amennyiben a menedzsment a veszélyhelyzet ideje alatt ilyen delegált hatáskörben hozott határozatokat hoz, a veszélyhelyzet megszűnését követő 90 napon belülre össze kell hívni a döntéshozó szerv rendkívüli ülését, és annak napirendjére kell venni ezeket a határozatokat. Amennyiben a döntéshozó szerv ezeket a határozatokat megváltoztatja vagy hatályon kívül helyezi, az nem érinti az azt megelőzően keletkezett jogokat és kötelezettségeket.

A Rendelet annyiban alkalmazási problémát vet fel, hogy a menedzsment átruházott hatáskörének gyakorlása tekintetében nem tartalmaz részletszabályokat azon jogi személyekre, melyeknél a jogi személy nem egy személy vagy egy ügyvezető testület vezetése alatt működik, hanem a jogi személynek több önállóan vagy több együttesen eljáró (esetleg mindkettő) vezető tisztségviselője van. A jogalkotó kizárólag a második lépésben, a speciális döntéshozatali formák részletszabályainak megállapítása során tért ki ezen sajátosságra, a harmadik lépésben már egyáltalán nem, így kérdéses, hogy ezen jogi személyek menedzsmentje hogyan hozhatja meg a harmadik lépésbe tartozó döntéseket a jogszabályoknak megfelelő, nem támadható módon.

A jogi személyek egyéb testületi szerveinek egyszerűsített működése

A Rendelet a fentieknél is megengedőbb lehetőséget biztosít a jogi személy egyéb, jogszabály vagy létesítő okirat szerint felállított testületi szerveinek (ügyvezető testület, igazgatóság, felügyelőbizottság, audit bizottság stb.) működésére. Ezeket a szabályokat azok a jogi személyek is alkalmazhatják, amelyek döntéshozó szerve az első lépés alapján a veszélyhelyzeten kívüli szabályok szerint működik továbbra is.

A jogi személyek egyéb testületi szervei – erre vonatkozó korábban leszabályozott eljárásrend hiányában is – ülésezhetnek:

(i) elektronikus eszköz igénybevételével, vagy

(ii) más személyazonosítást lehetővé tevő elektronikus eszköz igénybevételével, vagy

(iii) írásbeli egyeztetést is folytathatnak, akár e-mailes levelezéssel is,

és döntéseiket írásban is meghozhatják.

A Rendelet biztosítja a gördülékeny működést arra az esetre is, ha a veszélyhelyzet ideje alatt a testületi szerv tagjainak száma a törvényben vagy a létesítő okiratban meghatározott minimum alá esne, vagy egyébként valamelyik tag a koronavírus-járvány miatt nem tudja ellátni a feladatát, legvégső esetben akár egyetlen megmaradt taggal is lehet biztosítani ezen szervek működését.

Jogi személy tisztségviselőinek megbízatása és az azonnali hatályú lemondás tilalma

A Rendelet egyértelmű választ ad arra a kérdésre is, hogy mi a teendő, ha az ügyvezetők, testületi szervek tagjai vagy az állandó könyvvizsgáló megbízatása a veszélyhelyzet ideje alatt szűnik meg.

Kizárólag abban az esetben szűnik meg az adott megbízatás a veszélyhelyzet időtartama alatt, ha

  • az érintett személyt a döntéshozó szerv határozatában visszahívja,
  • az érintett személy meghal, jogi személy esetén jogutód nélkül megszűnik,
  • az érintett személy cselekvőképességének a tevékenysége ellátásához szükséges körben történő korlátozására kerül sor, vagy
  • az érintett személlyel szemben valamilye kizáró vagy összeférhetetlenségi ok következik be.

Határozott idejű vagy feltételhez kötött kinevezés veszélyhelyzet alatt történő lejárta, valamint veszélyhelyzet alatt közölt lemondás esetében az adott tisztség a veszélyhelyzet megszűnését követő 90. napig fennmarad. Természetesen a döntéshozó szerv ez idő alatt is hozhat olyan határozatot, amely jóváhagyja a tisztség korábbi időpontban történő megszűnését, ennek hiányában azonban az érintett személy továbbra is köteles a tisztségéből fakadó kötelezettségeit ezen időszak alatt ellátni. Fontos kiemelni, hogy ezek a szabályok vonatkoznak azokra a tisztségviselőkre is, akiknek a megbízatása, kinevezése a veszélyhelyzet kihirdetését követően, de a Rendelet hatálybalépését (2020. április 11.) megelőzően szűnt meg, de ez utóbbi időpontig őt vagy helyette mást nem bíztak meg (neveztek ki, választottak meg) a megüresedett tisztségre. Ebben a körben szintén komoly körültekintést igényel a jogi személyek oldaláról azoknak a helyzeteknek a kezelése, ahol az adott tisztség mögött egy polgári jogi jogviszony (könyvvizsgálói megbízási szerződés, vezető állású munkaszerződés) is meghúzódik.

Fontos könnyítés továbbá, hogy ha az állandó könyvvizsgáló megbízatása a veszélyhelyzet ideje alatt jár le, bármelyik jogi személy (így a fenti első vagy a második lépés szerint működők is) menedzsmentje jogosult a harmadik lépésben meghatározott módon meghozni a szükséges döntéseket az állandó könyvvizsgáló jogviszonyával kapcsolatban.

A jogi személy szervezetén belüli elektronikus kommunikáció könnyítése

A Rendelet igyekszik gördülékenyebbé tenni a jogi személyek működését, és az alábbi két esetkörben elektronikus írásbeli nyilatkozatnak ismeri el az e-mailben küldött jognyilatkozatokat is:

a) a jogi személy szervei a döntéshozó szervvel való kommunikáció során az okiratokat minősített vagy minősített tanúsítványon alapuló fokozott biztonságú elektronikus aláírással vagy elektronikus bélyegzővel, ennek hiányában az Ügyfélkapu-alapú ún. AVDH-val is aláírhatják;

b) a jogi személy tagok a jogi személynek címzett üzeneteit az előzőekben ismertetett módok valamelyikével is aláírhatja, míg a természetes személy tag nem köteles elektronikusan aláírni a jognyilatkozatokat (még AVDH-val sem), azonban ebben az esetben az elektronikus eszköz útján tett jognyilatkozatának a személyére vonatkozó azonosíthatóságához szükséges adatokat tartalmaznia kell.

Kiemelendő, hogy a Rendelet e körben azonban csak a belföldi, illetve részben az uniós jogi személy tagokra alkalmazható megoldást adott, más honossággal rendelkező jogi személy tagok esetében a fenti szabályok lényegében nem alkalmazhatók.

Moratórium egyes rendkívüli döntéshozatali kötelezettségekre

A Ptk. több esetkörben is rendkívüli taggyűlés, illetve közgyűlés összehívását és azon rendkívüli döntések meghozatalának kötelezettségét írja elő a kft-k, illetve zrt-k részére (például törzstőke kötelező leszállítása, fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet kezelése).

Amennyiben ezekben a kérdéskörökben a kft. vagy zrt. döntéshozó szerve az első vagy a második lépés szerint nem tud döntést hozni, valamint az ügyvezetés harmadik lépés szerinti döntése a Rendelet által meghatározott korlátokba ütközne, a Rendelet moratóriumot biztosít ezeknek a társaságoknak e döntések meghozatalára. Az ügyvezetőknek azonban ez idő alatt is eleget kell tenniük minden más, a jogszabály által előírt kötelezettségeiknek a rendkívüli közgyűlésre okot adó esemény kezelésével kapcsolatban. A Ptk. szerint egyébként irányadó határidők helyett a veszélyhelyzet megszűnését követő 90 napon belülre összehívott rendkívüli taggyűlésen, illetve közgyűlésen kell meghozni a Ptk. által elvárt határozatokat.

A Rendelet a fenti általános szabályokon túl további részletszabályokat állapít meg a nyilvánosan működő részvénytársaságok, társasházak, köztestületek működésére. A tőzsdei cégek tekintetében a fent ismertetett szabályok egy része (például a második lépés szabályai, a harmadik lépés szerinti tiltakozási jog) nem alkalmazható, ezeket sajátos szabályokkal pótolja a Rendelet.

A Rendelet tehát megteremti a jelenlegi helyzetben a jogi személyek gördülékeny működésének keretfeltételeit, azonban a jogszabályoknak megfelelő döntéshozatal a megszokottnál is több gondosságot vár el a döntéshozó szervektől és a menedzsmenttől. Vagyis fokozott jogi körültekintés szükséges a jogi személyek veszélyhelyzet során történő törvényes működésének biztosításához.

 

***

Ha a fentiekkel kapcsolatosan bármilyen további kérdésük merülne fel, forduljanak bizalommal a Réti, Várszegi és Társai Ügyvédi Iroda PwC Legal szakértőihez:

dr. Kelemen Dániel
daniel.kelemen@pwc.com                                                    

dr. Balog Balázs
balazs.balog@pwc.com

dr. Réti László
laszlo.reti@pwc.com

dr. Horváth Dóra
dora.horvath@pwc.com

dr. Zalai Péter
peter.zalai@pwc.com


Kapcsolat

Simon Katalin

Simon Katalin

PR Menedzser, PwC Hungary

Kövessen minket!