Osztovits Ádám: Légyszi hadd nyomjam meg azt a gombot!
Okostelefon, okostévé, okosóra… és már nyakunkon az okosautó, ami inkább egy négy kerékkel ellátott számítógép. Eddig is hallhattunk már beépített holttérfigyelő-rendszerekről vagy akár magától parkoló autóról, de úgy tűnik, tovább is van még: a legújabb modellek tudják az automata távolságtartást, sávváltást, táblafelismerést, sőt, beszéd- és gesztusvezérlésű autók is egyben. Ha a Vissza a jövőbe repülő-időutazó autója még várat is magára, Kitt lassan már elérhető lesz a sarki autókereskedésben.
Automata parkoló- és sávváltó rendszer - akár hanggal vezérelve - bekapcsolható robotpilóta, gesztusfigyelő és még folytathatnánk. Eddig bizonyos automatizálható funkciókról beszélhettünk, ma már azonban kijelenthetjük: elkészült a teljesen autonóm autó. Amikor beültem a legújabb, szoftverfrissített, immáron Magyarországon is lízingelhető Tesla-ba, akkor értettem meg: ha az összes ilyen vezetést segítő eszközt összekapcsoljuk egymással és a navigációval, megvan a robotautó. Csak egy nagy „connect” gomb kéne – illetve annak a helye is megvan már a kocsiban. Az egyetlen megfontolás, ami még huzamosabb ideig megosztja a gyártókat, telekommunikációs cégeket, szabályozókat, és ami miatt még nem lehet megnyomni azt a bizonyos gombot: a gyakorlat, a felelősség és jogi szabályozás. Nagyon leegyszerűsítve, egyetlen megválaszolatlan kérdés maradt: mégis kit okoljunk egy esetleges baleset esetén?
Elképesztő fejlesztések valósultak meg az utóbbi években; az új technológiának köszönhetően ellenőrizhető a sofőr egészségi állapota és teljesítménye is. A csatlakoztatott autó felismeri, ha fárad a sofőr, és erre reagálva változtat a belső fényeken vagy a hőmérsékleten. A szívbetegek is folyamatos megfigyelés alatt vezethetnek, és amennyiben a pulzus hirtelen ingadozását észleli az autó, automatikusan lehúzódik az útról.
Az autóipar radikális változások elé néz, amely alapjaiban ingatja meg az iparágat. A Google okosautóját, vagy a Tesla óriás iPad-re emlékeztető közép konzoli műszerfalát elnézve ezek a járművek inkább számítógépes kütyük, mint autók. Persze senki nem akar lemaradni a versenyben, a „játszótér” ugyanakkor kibővült, hiszen a telekommunikációs óriásoktól kezdve a szórakoztatóiparon át, az IT-cégekig mindenki akar egy kövér szeletet magának az új tortából. Az eddigi szövetségesek konkurenciává, a korábbi versenytársak pedig partnerekké válhatnak, miközben az új belépők komoly fenyegetést jelentenek.
Megválaszolandó szabályozási kérdések még bőven akadnak, a csatlakoztatott autók ugyanakkor kétségkívül növelhetnék a közlekedés biztonságát. Az új járművek képesek lesznek figyelmeztetni a sofőrt az úthibákra, illetve automatikusan érzékelik és megelőzik az esetleges balesteket, segélyhívást indítanak, haza vagy a kórházba visznek minket állapotunktól függően. Jól hangzik, ugye?
Viszont okosautó ide vagy oda, addig senki sem nyerheti meg igazán ezt a játszmát, amíg a gyártók nem tudják elhitetni a végfogyasztókkal, hogy az új technológiák bizony megbízhatóak. A közelmúltban történt incidensek ugyanis felhívják a figyelmet az innovációk gyengepontjaira. Több hackernek is sikerült már feltörnie az új típusú autók rendszereit, ami ha a napfénytető külső irányítását jelenti, addig nincs gond, de ha befolyásolja például a féket vagy a sebességet, akkor már annál aggasztóbb a helyzet. Arról nem is beszélve, hogy a központba bekötött autóban randit és üzleti tárgyalást sem érdemes bonyolítani…
A már említett jogi problémák mellett tehát az innovátoroknak a siker érdekében a kiberbiztonság buktatóira is válaszokat kell találniuk. Mindezek mellett én reménykedem, hogy nem kell sokat várni és megnyomhatjuk azt a bizonyos full automata gombot…
Osztovits Ádám
cégtárs, tanácsadási üzletágvezető, PwC Magyarország
Az eredeti cikk a Forbes magazin 2016. januári számában jelent meg
Kapcsolat
