Fókuszban a vámérték - új iránymutatás az Európai Bizottságtól

2020-10-09

Tax & Legal Alert | PwC Magyarország | 2020. október 9.

Mivel a vámérték megállapítása nem csak a fizetendő vámokra, hanem egyéb terhekre (pl. import áfára) is hatással van, jelentősége nem csak a vámszakemberek, hanem egyéb adózási területek képviselői számára is ismert. Bár az Európai Unión belül ezen a téren a vámjogszabályok egységes szabályozást teremtettek meg, a tagállamok jogértelmezési gyakorlatában nem minden esetben jelenik meg a konszenzus.

Ezt hivatott orvosolni az Európa Bizottság által kiadott, vámértékre vonatkozó iránymutatás, mely a közelmúltban jelentősen módosult. Mivel a módosítások nagymértékben befolyásolhatják az egyes gazdálkodók korábbi gyakorlatát, fontos megismerni, hogy pontosan melyek azok az új jogértelmezési koncepciók, amik az egységes joggyakorlat alapjait képezik.

Az Európai Uniós felek közötti értékesítés megítélése

Annak ellenére, hogy a tipikusnak mondható, európai uniós importra irányuló tranzakciók nagy része egy harmadik országos eladó és egy európai uniós vevőt foglal magába, összetettebb értékesítési konstrukciók során felmerülhet, hogy két európai uniós fél közötti értékesítést kell a vámérték alapját képező ügyleti érték meghatározásának alapjául figyelembe venni.

Míg ennek lehetőségét az Európai Bizottság által kiadott, vámértékre vonatkozó iránymutatás korábbi változata egyértelműen kizárta, a jelenlegi verzió már nem tartalmaz ilyen jellegű megkülönböztetést. Ráadásul utal arra, hogy maga az Európai Unió Bírósága is megállapította egy korábbi ítéletében, hogy elképzelhető olyan eset, melynek során két európai uniós fél közötti értékesítés lesz az irányadó az ügyleti érték megállapítása során.

Az ügyleti érték megállapításakor figyelembe vett tranzakcióhoz kapcsolódó számla jelentősége

Az új iránymutatás továbbá érdekes jogértelmezési technikát alkalmaz azzal az esettel kapcsolatban, ha a vámeljárás során az importőrnek (nyilatkozattevőnek) nem állna rendelkezésére az a kereskedelmi számla, amely az ügyleti érték megállapítása során figyelembe vett tranzakcióhoz kapcsolódik.

Mivel az importőrnek jogszabály által előírt kötelezettsége ezen számla rendelkezésre bocsátása az import vámeljárás során, a kötelezettség nemteljesítése esetén az iránymutatás alapján nem kerülhet sor az ügyleti érték alkalmazására. Ilyen esetekben a jogszabály az úgynevezett másodlagos vámérték-megállapítási módszerek (ti. azonos/hasonló áruk ügyleti értéke, levonásos/egységár módszer, számított módszer, tartalék módszer) alkalmazását írja elő.

Ez például a következő esetben fordulhat elő:

Egy láncértékesítés során a harmadik országos eladó (“A”) értékesíti az árut az európai uniós vevője (“B”) részre, aki az árut továbbértékesíti egy másik európai uniós vevőnek (“C”).  Feltételezzük, hogy a tranzakciók körülményeiből az is megállapítható, hogy a behozatalt közvetlenül megelőző utolsó értékesítés az A és B közötti értékesítés lesz, így ez képezi az ügyleti érték alapját. Erre tekintettel, az import vámeljárás során C vevőnek kötelező lenne benyújtania az A és B közötti értékesítéshez kapcsolódó számlát. Abban az esetben, ha ez nem áll rendelkezésére - ami igen valószínű a szokásos kereskedelmi gyakorlat alapján -, az import vámkezelés során nem lesz lehetősége arra, hogy a vámértéket az ügyleti érték alapján állapítsa meg, tehát a másodlagos módszerekhez kell fordulnia.

aerial shot

Az egyes különleges eljárások, illetve átmeneti megőrzés során történő láncértékesítés értelmezése

A vámértékre vonatkozó új iránymutatás egy korábban nem tárgyalt kérdéssel kapcsolatban is állást foglal.

Az uniós jogszabályok rendelkeznek arról, hogy azokban az esetekben, amikor nem történik export értékesítés az Európai Unióba, viszont az árukat beszállítják az Unió vámterületére (ez előfordulhat például olyan esetekben, ha egy vállalat a nem önálló jogi entitással bíró fióktelepe részére hoz be árukat) és az áruk további felek részére történő értékesítése még azok szabad forgalomba bocsátása előtt, átmeneti megőrzés, illetve bizonyos különleges eljárások alatt (pl. vámraktározás) történik meg, az értékesítést figyelembe lehessen venni az ügyleti érték alapját képező tranzakcióként.

A jogszabályok azonban arról nem rendelkeznek, hogy ha több ilyen értékesítés is történik a szabad forgalomba bocsátást megelőzően azok közül melyik képezheti az ügyleti érték alapját.

Az iránymutatás álláspontja szerint ilyen esetekben azt az értékesítést kell figyelembe venni, amely a tényleges behozatalhoz időben a legközelebb esik (ez minden bizonnyal az első értékesítés lesz). Mivel vélhetően az ezen értékesítés során alkalmazott ár lesz a legalacsonyabb az értékesítési láncban, az ügyleti érték minimalizálható és ezáltal akár vámmegtakarítás is lehetséges.

A fentiek fényében a komplex értékesítési struktúrával rendelkező vállalatoknak érdemes lehet átgondolni, hogy jelenlegi vámérték-megállapítási eljárásuk megfelel-e az iránymutatásban foglaltaknak, illetve, hogy felmerülhet-e olyan lehetőség amellyel megtakarítást érhetnek el.

Amennyiben bármilyen kérdése lenne a fentiekkel kapcsolatban, kérjük, vegye fel a kapcsolatot Környei Attila kollégánkkal (e-mail: attila.kornyei@pwc.com).

 

Kapcsolat

Simon Katalin

Simon Katalin

PR Menedzser, PwC Hungary

Kövessen minket!