A know-how, mint versenyelőny - 2. rész

Ahogyan korábbi cikkünkben kitértünk rá, a know-how szűk értelemben véve nem a szellemi tulajdonjogi oltalmi formák egy típusa, hanem az üzleti titok körébe sorolható. A legtöbb szellemi alkotáshoz hasonlóan, mivel a know-how is valamilyen tudást, tapasztalatot, sokszor alkotómunkát feltételez, ezért könnyen összehasonlítható más szellemi alkotásokkal.

A védjegy olyan megjelölés (például szó, logó, szlogen, szín vagy egyéb jelzés), amely alkalmas arra, hogy egy vállalkozás termékeit vagy szolgáltatásait másokétól megkülönböztesse. A védjegyoltalom révén ez a vállalkozás kizárólagos jogot szerez a megjelölés használatára az adott áruk vagy szolgáltatások körében. A védjegy tehát nyilvános, és az alapján könnyen tudjuk a termékeket, szolgáltatásokat egy adott márkához társítani. Ehhez képest a know-how nem a termékek, szolgáltatások vagy a cég külső megjelenéséhez kapcsolódik, és különösen nem nyilvános, hiszen a know-how oltalmának egyik feltétele annak titkossága.

A szabadalom a technológia mérőeszköze, amely révén a jogosult kizárólagos jogot szerez a találmány hasznosítására, de cserébe a találmányt nyilvánosságra kell hozni. Előfordulhat, hogy a know-how, vagy annak egyes elemei szabadalmaztathatók lennének, azonban ilyenkor fontos alaposan körbejárni, hogy melyik jogi eszközt célszerű alkalmazni a védelem érdekében, különösen azért, mert a szabadalmi oltalom időtartama korlátozott (általában 20 év), azt követően közkinccsé válik. Ezzel szemben a know-how védelme addig tart, amíg az titokban marad. A know-how tehát hosszabb távú védelmet is biztosíthat, mint a szabadalom, de csak addig, amíg titokban marad.

A szerzői jog alá tartoznak például a különböző művészeti alkotások, így a zeneszámok, filmek, de szerzői mű lehet egy szoftver, egy szakmai tanulmány, egy előadás anyaga, és maga a know-how leírása is élvezhet egyidejűleg szerzői jogi oltalmat. A know-how igazi értékét ugyanakkor az abban foglalt tudás jelenti, és nem maga a leírás. A kellően egyéni, eredeti mű a létrejöttével automatikusan szerzői jogi oltalmat szerez, amely jellemzően a szerző halálától számított hetven évig áll fent. Ugyanez elmondható a know-how-ról is: az a megalkotásától (rögzítésétől) kezdődően külön hatósági regisztráció nélkül oltalmat szerez, feltéve, ha titkos és ezáltal vagyoni értékkel bíró megoldásról beszélünk.

A jól menedzselt know-how révén a vállalat olyan egyedi megoldásokat, szolgáltatásokat vagy termékeket kínálhat, amelyek nehezen másolhatók, így azzal a vállalat tartós versenyelőnyt szerezhet. A belső folyamatok optimalizálása, a hibák csökkentése, a termelési vagy szolgáltatási költségek mérséklése szintén know-how hasznosításának eredménye lehet. A know-how-val erősíthetjük a piaci pozíciónkat, cégértéket növelhetünk, adókedvezményt vehetünk igénybe. A know-how emellett értékesíthető, használatba (licenszbe) adható, vagy közös vállalkozásokban, konzorciumok keretében is hasznosítható, így közvetlen bevételi forrássá válhat. Sőt, egyes országokban bizonyos feltételek fennállása (például hiteles nyilvántartás és megfelelően alátámasztott értékelés) esetén felajánlható akár hitel biztosítékaként is, azonban erre nálunk még nincs gyakorlat.

Annak érdekében azonban, hogy a know-how léte és annak értéke alátámasztott legyen, és így használható legyen olyan gazdasági célokra, mint például cégértéknövelésre, két fontos feltételnek meg kell felelnie. 

Egy rövid példával illusztrálva a fentieket: Ha egy termelő vállalat rájön arra, hogy a gyártási kapacitását 5%-kal növelni tudja azzal, ha tudatosan és módszeresen időt iktat be arra, hogy eltávolítsa a lecsapódott párát, nedvességet és szennyeződést a gépekhez kapcsolt szállítószalagról, az bár nem éri el a szabadalmaztatható találmány szintjét, de know-how-nak minősülhet, hiszen egy olyan tapasztalaton alapuló ismeret, amely hatással van a cég termelékenységére. Annak érdekében azonban, hogy ez a tudás például a cég értékéhez is hozzájáruljon, egyrészt ez a tudás nem kerülhet nyilvánosságra, másrészt részletesen alá kell támasztani valamilyen tárgyiasult formában a tudás, tapasztalat tartalmát. Ez jelenti ezesetben a tisztítás ideális rendszerességét, módját, eszközeit, annak beiktatását a gyártási folyamatokba anélkül például, hogy a folyamatos gyártási tevékenységet akadályozná, a tudás megszerzéséhez vezető utat és annak kapcsolatát a gyártási hatékonyság növelésével. Ezeken túl megfelelően alátámasztott és elfogadott módszerekkel meg kell határozni azt az értéket is, ami a know-how-hoz igazoltan rendelhető. Ezeket a lépéseket követően a vállalat - figyelembe véve az adott ország jogszabályi sajátosságait és lehetőségeit, valamint saját gazdasági érdekeit -, már megalapozott döntést tud hozni a know-how hasznosításával kapcsolatban.

Sorozatunk következő részeiben azt járjuk körül, hogy milyen módszerekkel határozható meg a know-how értéke, milyen kihívások jönnek szembe az értékelés során, továbbá megvizsgáljuk a know-how hasznosítása során felmerülő főbb jogi kérdéseket, különösen a titokvédelem, a szerződéses szabályozás, a szellemi tulajdonjogok és a versenyjog területén.