A vezetők egyik fontos feladata mindig is az volt, hogy átsegítsék szervezeteiket a válságokon. Ez ma sincs másképp, és válságokból sincs hiány. Csak az elmúlt néhány évből szemezgetve: menekültválság, Covid, energiaválság, orosz-ukrán háború, aszály, árvíz, inflációs válság, forintgyengülés, EU és Magyarország közötti konfliktus, gázai válság, politikai bizalmi válság – a sort mindenki tudná folytatni a személyesen őt vagy a vállalatát erősebben érintő témákkal.
Ráadásul a válságok egyre sűrűbbek, egyszerre több is jelentkezik és egymásra is hatnak - ezt nevezzük polikrízisnek. Elmúlt már az az idő, amikor egy-egy válság túléléséhez az adott erőt a szervezetnek, hogy utána vissza lehetett térni a normális működéshez. Mostanra a polikrízishez, a folyamatos alkalmazkodáshoz érdemes kialakítani a szervezetünk alapműködését.
Ez segít a másik kihívással, a világ nagy változásaival, vagyis a megatrendekkel is megküzdeni – ilyen a klímaváltozás, a gyors technológiai átalakulás, a demográfiai folyamatok, a széttöredező világ és a társadalmi instabilitás. Mindezek nemcsak átalakítják az üzleti, társadalmi és természeti környezetet, de ezek maguk a válságok okozói és erősítői is. Ezért a vezetőknek egyszerre kell a jelen és a jövő kihívásait is kezelniük. Úgy kell az akut válsághelyzetekre reagálniuk, hogy az egyben segítse szervezetük alkalmazkodását a hosszú távú változásokhoz is.
A „most nem érünk rá stratégiai időtávban tervezni, mert ezt a hetet kell túlélnünk” gondolkodás nem működik, amikor a következő és az az utáni héten is válságok jönnek, és mire végre sikerül feljönnünk levegőt venni, azt látjuk, hogy már teljesen más a világ, mint amikor először csaptak át a fejünk felett a hullámok. Mi pedig menthetetlenül lemaradtunk az alkalmazkodásban.
A megatrendek hatását felmérni és a legjobb stratégiát kidolgozni egyáltalán nem egyszerű feladat. Vegyünk csak két megatrendet példának az ötből: a klímaváltozást és a technológiai fejlődést.
Hogy a klímaváltozást kezelni tudjuk, alapvető változások kellenek az étkezésben, a közlekedésben, a szállításban, a termelésben, az épületek építési módjában és a mindehhez szükséges energiaellátásban – vagyis sok iparág érintett. Szereplők ezreinek egymásra ható transzformációja kell hozzá mind a keresleti, mind a kínálati oldalon. Ráadásul példátlanul rövid idő alatt kell nagyon nagy mértékű hatást elérni.
A gyorsuló, diszruptív technológiai fejlődés – ami nemcsak az AI területén látszik, hanem a szintetikus biológiában, a kvantumszámítógépekben, az űriparban, a robotikában, a távközlésben, az energetikában és még számos más területen – átalakítja, ahogy a vállalatok működnek és értéket teremtenek. Még olyan iparágakban is, amelyek még akár egy-két éve is biztonságban érezték magukat. Ezek a technológiai változások sokszor annyira gyorsak, hogy sem a szabályozás, sem az oktatás nem tud rájuk időben reagálni. Eközben a társadalmat, a környezetet és a gazdaságot is eltolhatják nagyon pozitív és nagyon negatív irányba is.
Nem arról van szó, hogy aki nem alkalmazkodik, az lemarad.
Arról van szó, hogy aki nem alkalmazkodik, az eltűnik.
A megatrendekről Spotlight on Business podcast-sorozatunk beszélnek részletesen szakértőink.
Aki azt gondolja, hogy az ő iparága, szervezete, üzleti modellje nem érintett, az csak nem gondolta át eléggé, vagy kihagyta az értéklánc más szereplőinél jelentkező változások rá gyakorolt hatását.
Nézzük csak meg, hogyan:
Ha az ön vállalatának működését nem is befolyásolja a magasabb hőmérséklet, érinthetik a gyakoribb villámárvizek vagy a viharok miatti áramkimaradások.
Ha nincs is gondja új munkavállalók felvételével, lehet, hogy a meglévő munkavállalók egészségügyi ellátásának romlása okoz problémát.
Ha nem érintik a nemzetközi logisztikai láncok nehézségei, érinthetik a védővámok, a devizaárfolyam-változások vagy a vendégmunkásokra vonatkozó szabályozás.
Ha a cégen belül mindenki elégedett is a helyzetével, egy sztrájk a beszállítónál, egy tüntetéssorozat a városban, vagy egy fogyasztói bojkott már jelenthet gondot.
Ha a mesterséges intelligencia, a szintetikus biológia, vagy más gyorsan fejlődő technológia nem is érinti közvetlenül… de ilyen valójában nincs, valamelyik biztosan érinti. És mindegyik hatás éppen úgy jelenthet veszélyt, mint üzleti lehetőséget.
A válságok hatása közvetlen és sokszor azonnali, a trendeké csak hosszabb távon jelentkezik. De míg a válságokra a válasz is lehet ad-hoc, a trendekhez való alkalmazkodáshoz és az általuk nyújtott lehetőségek kihasználásához nem elég egy-egy szakterületen változtatni – a működés teljes átalakítására, sokszor az értékteremtés módjának alapvető megváltoztatására van szükség. Ebben a folyamatosan érkező válságokat – bármekkora kárt okozzanak is – segítségként érdemes felfognunk.
Ahogy a COVID felgyorsította az innovációs folyamatokat, elterjesztette a távmunkát és szokatlan együttműködéseket hozott létre, ugyanúgy használhatóak az újabb és újabb krízisek, hogy a megszokott minták feltörésével oldjuk meg őket, és közben a vállalatot a hosszú távon szükséges transzformáció irányába mozdítsuk.
A közhiedelemmel ellentétben nem Churchill mondta a világháború tanulságairól, hogy „egy jó válságot nem szabad hagyni kárba veszni”, hanem Emanuel Rahm amerikai politikus és diplomata a gazdasági világválságról. És így folytatta: „a válság egy lehetőség megtenni olyan dolgokat, amik korábban elképzelhetetlenek voltak”.
De ehhez új vezetői szerepfelfogás, új szervezetközi kapcsolatrendszer és a vállalati identitás újragondolása, megerősítése szükséges. Hogy ez pontosan mit jelent, arról írunk a következő részben.
Szakértőnk cikke „A jövő vállalata” című kétheti PwC-s hírlevélben jelent meg a hvg360-on.