Hatta Anita: Régóta várt forradalom a vállalati jelentéstételben: elindult a CSRD-korszak

Az első 100 jelentés áttekintése alapján jól látszik, hogy sok vállalat még mindig ismerkedik az új jelentéstételi rendszerrel. A dokumentumok terjedelme jelentősen változott, 30 és több mint 300 oldal között mozgott. Egyes vállalatok kevesebb mint 15 fenntarthatósággal kapcsolatos hatásról, kockázatról és lehetőségről (IRO) számoltak be, míg mások több mint 80-ról.

Bár az üzleti tevékenységek méretétől és összetettségétől függően bizonyos eltérések természetesek, ezek azt is jelzik, hogy a fenntarthatósági jelentések bevált gyakorlatai még kialakulóban vannak, ezért a befektetők és más érintettek számára nehézséget jelenthet az összehasonlítás. 

A szabályozási környezet is alakulóban van. Februárban az Európai Bizottság átfogó egyszerűsítő javaslatcsomagot (Omnibus) terjesztett elő, amely többek között a CSRD módosítására is javaslatot tett, hogy csökkentse a vállalatokra nehezedő adminisztratív terheket és növelje az uniós cégek versenyképességét.

Érdekes módon a vizsgált 100 jelentés közel 90%-a öt európai országból származik, amelyek közül háromban (Németország, Spanyolország és Hollandia) még nem ültették át a CSRD-t a nemzeti jogba. Ez azt jelenti, hogy ezek a vállalatok nem álltak törvényi kötelezettség alatt, mégis önként döntöttek a jelentéstétel mellett, részben az érintettek fokozódó igénye miatt az átláthatóbb fenntarthatósági jelentésekre. Ez is emlékeztet arra, hogy a CSRD célja nem maga a jelentéskészítés, hanem az, hogy elősegítse a fenntarthatóság és az értékteremtés közötti kapcsolat jobb megértését a vállalatok és érintettjeik számára. 

A CSRD középpontjában az a folyamat áll, amely során a vállalatok azonosítják azokat a lényeges hatásokat, lehetőségeket és kockázatokat (impacts, risks and opportunities – IRO), amelyek fenntarthatósági szempontból relevánsak, és ezek alapján határozzák meg, mely témák és altémák kerüljenek a jelentésbe. Jelentős eltéréseket láttunk abban, hogyan végezték el a cégek a kettős lényegesség vizsgálatát, és mennyit közöltek magáról a folyamatról.

Például bár szinte minden cég jelezte, hogy bevont belső érintetteket, sokan nem nyilatkoztak arról, hogy külső érintettekkel folytattak-e párbeszédet. Hasonlóan: néhányan megindokolták, miért nem kerültek be bizonyos témák a jelentésbe, míg mások nem adtak magyarázatot. Bár a jelentéstételi standardok nem köteleznek ilyen magyarázatra (kivéve az éghajlatváltozási standard esetén), az olvasók számára hasznos lehet az ilyen háttér-információ. 

A vizsgált jelentések körülbelül fele 20 és 50 közötti IRO-t tartalmazott, de a szórás jelentős volt. Emellett sokféle megjelenítési módot is láttunk, ami szintén megnehezíti az összehasonlíthatóságot. Amit viszont tapasztalatból kiemelhetünk: a táblázatos formában bemutatott lényeges témák, altémák és IRO-k sokat segítenek az olvasóknak az eligazodásban.

Ebben a korai szakaszban nehéz még átfogó következtetéseket levonni. További jelentésekre és mélyebb elemzésekre lesz szükség ahhoz, hogy jobban megértsük, az egyes szektorok miként látják a fenntarthatósági szempontból lényeges hatásokat, kockázatokat és lehetőségeket. 

A jelentéstételi standard által megadott témák és altémák közül a leggyakrabban szereplők:

• Éghajlatváltozás (mérséklés, alkalmazkodás, energia) 

• Saját munkaerő (főként munkakörülmények)

• Üzleti magatartás (vállalati kultúra, beszállítói kapcsolatok, visszaélés-bejelentési csatornák) 

A legritkábban említett témák:

• Érintett közösségek 

• Víz és tengeri erőforrások

• Biológiai sokféleség és ökoszisztémák  

Az eredmény összhangban van a 2024-es PwC Global CSRD Survey eredményeivel, ahol a vállalatvezetők arra vonatkozóan nyilatkoztak, milyen témákat tartanak valószínűleg relevánsnak saját cégük számára.

Amennyiben a vállalatok olyan lényeges IRO-kat azonosítanak, amelyeket a standard nem fed le kellőképpen, úgy „szervezetre szabott” közzétételeket kell készíteniük. A vizsgált jelentésekben ezek leggyakrabban az adatkezelésre, a kiberbiztonságra és a mesterséges intelligenciára vonatkoztak. Néhány vállalat a teljes adóhozzájárulásáról is beszámolt. 

Csak két olyan vállalat akadt, amely nem szerepeltette az éghajlatváltozást lényeges témaként. Azok közül, akik igen, körülbelül háromnegyed részben tettek közzé nettó zéró kibocsátási célt, és valamivel többen írtak átállási tervükről. Ezek a célok azonban nem feltétlenül igazodnak a Párizsi Megállapodás előírásaihoz.

A Scope 3 (ellátási láncban megjelenő) kibocsátás tekintetében a cégek átlagosan a 15 kategória körülbelül feléről közöltek információt. A leggyakrabban jelentett kategóriák: vásárolt termékek és szolgáltatások, valamint üzleti utazás – bár ezek ágazatonként jelentősen eltérhetnek. 

A CSRD megköveteli, hogy a fenntarthatósági jelentések független ellenőrzésen essenek át – kezdetben korlátozott bizonyossági szinten. Néhány vállalat ennél továbbment, és bizonyos mutatókra vagy adatcsoportokra vonatkozóan megalapozottabb (reasonable) szintű ellenőrzést is vállalt – például az üvegházhatású gázok kibocsátása vagy a munkaerőre vonatkozó adatok esetén. Egy vállalat a teljes jelentésre kérte a magasabb szintű ellenőrzést.

Fontos megjegyezni, hogy a közzétett jelentések kis részében szerepeltek minősített megállapítások vagy ún. „Emphasis of Matter”, „Other Matter” és „Inherent Limitation” bekezdések. A könyvvizsgálatot végző szakértők különösen a kettős lényegességi vizsgálattal, bizonyos adatok mérési bizonytalanságával, valamint az eltérő jelentések közötti és időbeli összehasonlíthatóság nehézségeivel kapcsolatban emeltek ki aggályokat. 

Az első CSRD-jelentések egyértelmű üzenete: elindultunk egy egységesebb és átláthatóbb fenntarthatósági jelentéstételi rendszer felé az EU-ban – de az út még csak most kezdődött. A vállalatok jelenleg is építik a szükséges rendszereket és kompetenciákat, a legjobb gyakorlatok pedig csak most kezdenek kialakulni. A szabályozás is további változásokat tartogat, a folyamat tehát nem lesz zökkenőmentes vagy egyirányú – de visszaút már nincs.