Az AI előbb költözött be a munkába, mint a szervezeti stratégiába

A mesterséges intelligencia mára nem csupán technológiai újítás, hanem a mindennapi munkavégzés és döntéshozatal része lett. De hol tartunk valójában az AI használatában? Mi a hype, és mi az, amivel ténylegesen foglalkozni kell? A Vedd fel a versenyt! podcast legújabb epizódjában Cserjés‑Kopándi Ildikó, a PwC Magyarország digitális gazdasággal és kereskedelemmel foglalkozó szakértője, a műsor házigazdájaként kérdezi Kolbert Istvánt és Kelemen Ákost - az AI‑stratégia és AI-adaptáció területén dolgozó szakértőket - az AI jelenéről, jövőjéről és a szervezetek előtt álló kihívásokról.

Az AI tömeges elérése gyorsan átalakította a felhasználói szokásokat. A PwC 2026-os hazai AI-kutatása¹ szerint az online vásárlók közül 10-ből 9-en ismerik a mesterséges intelligencia fogalmát, és jelentős részük (10-ből 6-an) már tudatosan használja is a hétköznapokban. Az alkalmazás nem egyetlen területre korlátozódik: privát életben felmerült kérdések keresésére (66%), fordításra (40%), illetve munkával kapcsolatos kérdések megválaszolására (32%) egyaránt megjelenik. Utóbbi különösen fontos: azt mutatja, hogy a mesterséges intelligencia már a vállalatok működésében is jelen van – akkor is, ha szervezeti szinten még nem született róla stratégiai döntés.

^{1_{A reprezentatív lakossági kutatást 2026 májusában végeztük a PwC saját panelén online adatfelvétellel, 2896 fő megkérdezésével. A kutatás CAWI technikával készült a digitálisan affinis vásárlók sokaságára. A kutatás célja annak a feltérképezése, hogy hogyan, milyen mértékben és milyen biztonsággal használják a magyar munkavállalók a mesterséges intelligenciát a munkájuk, során,  különös tekintettel az adatbiztonsági/vállalati kockázatokra és a képzési igényekre.}} 

A vállalati AI‑érettség nem elsősorban technológiai kérdés. A szükséges eszközök sok esetben már rendelkezésre állnak, a valódi akadály inkább a szervezeti működésben és a szemléletben jelentkezik. 

Az AI bevezetése sok szervezetnél mégis elakad az első lépéseknél: megjelenik egy új eszköz, rövid ideig lelkesedés kíséri, majd a használat visszaesik, mert a napi rutinok, elvárások és folyamatok változatlanok maradnak.

Ez a jelenség különösen élesen rajzolódik ki nagyvállalati környezetben, ahol a szabályozottság és a jóváhagyási folyamatok lassítják az adaptációt. Ezzel szemben a kisebb cégek és a kkv‑k sokszor éppen ebből kovácsolnak előnyt - hangsúlyozták a résztvevők. Kevesebb szervezeti szinten keresztül, gyorsabban tudnak kísérletezni és működő megoldásokat építeni. A belépési küszöb jelentősen lecsökkent: olyan feladatok, amelyek korábban hosszú fejlesztéseket igényeltek, ma rövid idő alatt prototípussá válhatnak.

Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy a kkv‑k helyzete egyértelműen könnyebb lenne. Egyrészt valóban gyorsabban tudnak dönteni, kevesebb a bürokratikus akadály, és sokszor bátrabban próbálnak ki dobozos, piacon elérhető AI‑megoldásokat. Másrészt viszont jellemzően kevesebb erőforrással dolgoznak: nincs minden esetben külön AI‑csapat, dedikált fejlesztési kapacitás vagy nagyvállalati szintű technológiai infrastruktúra. 

A kkv‑k számára ezért az AI‑adaptáció kulcsa nem feltétlenül a saját, egyedi rendszerek fejlesztése, hanem az, hogy mennyire tudják okosan használni a már rendelkezésre álló eszközöket.

A szűkösség itt nemcsak korlát, hanem innovációs kényszer is lehet: ha nincs elég pénz, ember vagy idő, akkor másképp kell gondolkodni a problémamegoldásról.

Fontos azonban látni azt, hogy az AI‑val kapcsolatos tiltás önmagában nem jelent megoldást. Ha egy szervezet nem alakít ki belső, szabályozott kereteket a mesterséges intelligencia használatára, a technológia akkor is megjelenik a működésben, csak éppen informális, ellenőrizetlen módon. Ilyenkor az AI nem szervezeti szinten, hanem egyéni megoldásokon keresztül épül be a napi munkába, ami adatbiztonsági, működési és reputációs kockázatokkal járhat.  A kérdés tehát nem az, hogy használják‑e az AI‑t, hanem az, hogy a szervezet képes‑e biztonságos és szakmai kereteket adni hozzá.

A mesterséges intelligencia munkaerőpiaci hatásai már most érzékelhetők. Különösen a belépő szintű, rutinszerű feladatokra épülő pozíciók vannak nyomás alatt. 

Ez nem csupán létszámcsökkenést jelent, hanem a kompetenciák értelmezése is átalakul, és egyre inkább az számít, hogy ki képes komplex problémákat átlátni, irányítani és ellenőrizni, akár AI‑val együtt dolgozva.

A beszélgetés résztvevői hangsúlyozzák, hogy az AI‑hoz való viszony túlmutat az eszközhasználaton. Van, aki kifejezetten utasításvégrehajtóként tekint rá, mások számára már gondolkodási partner. „Néha eszköz, néha társ” – véli Kolbert István. A lényeg azonban nem ez a megkülönböztetés, hanem az, hogy a mesterséges intelligencia már a problémamegoldás első lépéseinél is megjelenik. 

A provokatív kérdés talán nem is az, hogy az AI eszköz vagy partner, hanem az, hogy mikortól vesszük észre: már most alakítja a gondolkodásunkat. Amikor valaki már nem a Google‑ben keres először, hanem egy AI‑rendszernek teszi fel a kérdést; amikor egy probléma kapcsán nem az az első gondolata, hogy „hogyan oldom meg?”, hanem az, hogy „ebben hogyan tud segíteni az AI?”, akkor a technológia már nem egyszerű segédeszköz. Beépül a gondolkodási folyamatba.

A beszélgetésben előkerült a Vasember-filmekből ismert Jarvis példája is: egy olyan digitális asszisztens képe, amely nemcsak végrehajtja az utasításokat, hanem folyamatosan jelen van, reagál, javasol és szervez. Ez ma még sokak számára futurisztikusnak tűnik, de az irány már látszik: az AI‑rendszerek egyre inkább képesek beszélgetőfelületeken keresztül feladatokat kezelni, információkat összekapcsolni és a háttérben részfeladatokat elvégezni.

Ez egyszerre jelent lehetőséget és kockázatot. Minél inkább partnerként kezdünk viszonyulni az AI‑hoz, annál fontosabbá válik, hogy mit engedünk be a folyamatba: milyen adatokhoz fér hozzá, milyen döntéseket támogat, és hol húzzuk meg az emberi kontroll határát. Az AI tehát nem attól válik „társsá”, hogy emberi formát ölt, hanem attól, hogy már a gondolkodás, a döntéselőkészítés és a munkaszervezés első lépéseinél is jelen van.

Az AI használata ma már nem külön kompetencia, hanem új alapállapot. A kérdés egyre kevésbé az, hogy a munkatársak használják-e a mesterséges intelligenciát, sokkal inkább az, hogy a szervezet képes-e tudatos, biztonságos és üzletileg értelmezhető kereteket adni ehhez.

Egy új eszköz bevezetése önmagában ritkán elég. A kezdeti lelkesedés után a használat könnyen visszaeshet, ha az AI nem épül be a napi folyamatokba, a döntéshozatalba és a munkakultúrába. A valódi változás ott kezdődik, amikor a szervezet már nem különálló technológiai próbálkozásként kezeli az AI-t, hanem azt vizsgálja: mely feladatokban gyorsít, hol csökkenti a hibázás lehetőségét, és mely pontokon igényel továbbra is emberi kontrollt.

A versenyelőny ezért nem abból születik, hogy ki próbál ki először egy új megoldást, hanem abból, hogy ki tud a spontán kísérletezésből tudatos szervezeti képességet építeni. Az AI már belépett a mindennapi munkába; a stratégiai kérdés most az, hogy ezt a változást a vállalatok irányítani fogják, vagy csak utólag próbálnak alkalmazkodni hozzá.

Szakértőink