Szigorúbb szabályok és kötelező NAV-vizsgálatok jöhetnek a családi alapítványok és a bizalmi vagyonkezelések esetén

A bizalmi vagyonkezelés egy olyan szerződés, amelyben a vagyonrendelő a vagyonát egy vagyonkezelőre bízza azért, hogy az előre meghatározott feltételek szerint azt kezelje a kedvezményezettek, leggyakrabban a vagyonrendelő és családja javára. A magánalapítványok hasonló célból, de nagyobb vagyonok kezelésére nagyobb személyzet fenntartása mellett hozhatóak létre. 

A jelenlegi, 2023. december 30-a óta hatályban lévő adózási szabályok lehetővé teszik azt, hogy a bizalmi vagyonkezelésbe vagy a vagyonkezelő alapítványnak adott vagyontárgyak eladásából származó nyereség öt év várakozási idő után adómentesen legyen kifizethető a kedvezményezettek részére. 2023. szeptember 12-e előtt ez az öt éves várakozási idő nem szerepelt a jogszabályban.

A tervezet szerint a NAV köteles lesz ellenőrzést lefolytatni minden 2023. szeptember 12-e – azaz az öt éves várakozási idő bevezetése – előtt nyilvántartásba vett bizalmi vagyonkezelés és magánalapítvány esetében. Az ellenőrzés során az állami adó- és vámhatóság többek között vizsgálja majd 

• a vagyonrendelés körülményeit, 

• a megkötött szerződések tartalmát és fennállásának időtartamát, 

• a vagyonkezelő kapcsolatát a vagyonrendelővel és a kedvezményezettekkel,  

• a vagyonrendelés és az első, tőkeként történt vagyonkiadás közötti időtartamot, valamint 

• a vagyonkiadást kiváltó okokat. 

Vélhetően az adóhatóság ezen körülmények alapján azt fogja vizsgálni, hogy a vagyonkezelésnek volt-e valós gazdasági tartalma, vagy azt csak az adóelőny elérése érdekében hozták létre. 

További előírás, hogy az adóhatóság 2028. január 1-től valamennyi vagyonkezelést és magánalapítványt köteles leellenőrizni az öt éves elévülési időn belül. 

A tervezet arra törekszik, hogy a bizalmi vagyonkezelések és a magán- (családi) alapítványok felállítása ne eredményezzen azonnali adófizetési kötelezettséget, de az eddigi legjelentősebb adóelőny, az adómentes felértékelés már ne legyen elérhető. 

Ezért a javaslat alapján megmarad a „kimeneti” adóztatás. Ez azt jelenti, hogy a vagyonkezelésbe adott vagyontárgyak még le nem adóztatott értéknövekedése után nem a vagyonrendelés időpontjában, hanem a vagyonnak a kedvezményezettek részére történő kiadásakor kell az adót megfizetni. Ugyanakkor megszűnik az a lehetőség, hogy ez az értéknövekedés öt év várakozási idő után adómentessé váljon. Így például, ha a családi vállalkozás tulajdonosa az évtizedekkel ezelőtt 3 millió forint hozzájárulással megalapított cégét bizalmi vagyonkezelésbe adja, majd azt 1 milliárd forintért értékesíti, akkor az elért 997 millió nyereséget – osztalék jogcímen – akkor is le kell adózni, ha a vagyonrendelő vagy a kedvezményezettek részére történő kifizetésre öt év után kerül sor. 

A törvényjavaslat szerint a leírt szigorítás csak az új szabályok hatálybalépését követően bizalmi vagyonkezelésbe adott vagy a magánalapítványba bevitt vagyonok esetében alkalmazandó. A régebben felállított struktúrák esetében a 2026. augusztus 30-án hatályos rendelkezések maradnak alkalmazandóak, azaz az ilyen vagyonkezelések esetén a már elért adómentes felértékelést a tervezet utólagosan nem vonja el.

Újra bevezetésre kerül az a rendelkezés, hogy ha a kezelt vagyonban, a magánalapítvány vagyonában az induló tőkén felül hozam is található, akkor adózási szempontból azt kell feltételezni, hogy először a hozam kerül kifizetésre, amely osztalékként válik adóztathatóvá. 

Speciális szabályokat alkottak a kriptoeszközök esetére. Ezek vagyonrendelése esetére a bemeneti adózás szabályai lesznek érvényben, azaz a vagyonrendeléskor az értéknövekmény adóköteles lesz.

A javaslat szerint nem kell adót fizetni abban az esetben, ha a vagyonkezelésbe adott vagyontárgy a vagyonrendelőnek vagy a kedvezményezettnek változatlan formában kerül kiadásra. Így például, ha a családi vállalkozás tulajdonosa a társaság üzletrészét adja vagyonkezelésbe, majd a vagyonkezelés akár évek elteltével a társaság üzletrészét adja ki a vagyonrendelőnek vagy a kedvezményezettnek, akkor egyik félnek sem kell adót fizetnie. Ugyanakkor változás, hogy ilyen esetben a kezelt vagyonból kapott eszköz megszerzésére fordított értékként csak annyit lehet elszámolni, amennyit a vagyonrendelő elszámolhatott volna. Így nincs felértékelés, azaz az üzletrész későbbi eladásakor a kedvezményezettnek ugyanannyi adót kell fizetnie, mint ha a vagyonkezelés meg sem történt volna.

Kedvező változás vonatkozik azon ingatlanokra, melyek a kezelt vagyonból, alapítványi vagyonból kerülnek kiadásra a vagyonrendelő vagy a kedvezményezett részére. Ilyen esetben ugyanis az ingatlan megszerzési időpontja az a dátum lesz, amikor az ingatlant a vagyonrendelő még a vagyonkezelés megkezdését megelőzően megszerezte. Ez azért fontos, mert az ingatlanok eladásából származó nyereséget nem kell leadózni akkor, ha a megszerzés évétől számítva legalább öt év eltelt.

Kedvező változás, hogy a javaslat szerint a kezelt vagy alapítványi vagyonból nyújtott szolgáltatások – különösen a vagyonkezelésben található ingatlanok ingyenes használata – útján juttatott jövedelem adómentes lesz akkor, ha azt a vagyonrendelő egyenes ági rokonai vagy házastársa szerzi meg. Ugyanakkor más személyek – például a vagyonrendelő élettársa – esetében ez a jövedelem egyes meghatározott juttatásnak minősül. Az egyes meghatározott juttatás után a kezelt vagyon megszerzője köteles személyi jövedelemadót és szociális hozzájárulási adót, együttesen 33,04% közterhet fizetni.

Az átláthatóság érdekében a javaslat előírja, hogy a vagyonkezelő és a magánalapítvány évente köteles adatot szolgáltatni a kezelt vagyon nagyságáról, sőt, vagyonelemenként a vagyontárgyak még le nem adóztatott értéknövekedéséről is. Ezt az adatszolgáltatást a már létező vagyonkezelések, magánalapítványok esetében is teljesíteni kell, első alkalommal 2027. március 31-éig.

A tervezet előírja, hogy nem kell jövedelmet megállapítani akkor, ha a kedvezményezett a vagyoni érték tulajdonjogát a vagyonrendelő elhunytát követően szerzi meg. Vélhetően a szabály az adósemlegesség elérését célozza, mivel a kedvezményezett – például a vagyonrendelő gyermeke – a szülő halála után adómentesen kaphatná meg az örökséget. Ugyanakkor a javasolt módosítás a vagyonrendelő halála után termelődő profitok adómentes kifizetését is lehetővé teszi.

A tervezet szerint a bizalmi vagyonkezelésből vagy a magánalapítványtól kedvezményesen vagy ingyenesen vagyont szerző személy felel majd a kezelt vagyontól, magánalapítványtól be nem hajtható adótartozásért. Így ezeket a vagyonkezelő struktúra oldalán felmerülő kintlevőségeket a NAV például a kedvezményezettektől is beszedheti majd. 

Mindent egybevetve, az adómentes felértékelés megszüntetése jelentősen csökkenti a bizalmi vagyonkezelések és magánalapítványok útján elérhető adóelőnyt. Ugyanakkor a jogintézmény jövője szempontjából fontos hangsúlyozni, hogy ezekre a vagyonkezelési struktúrákra nem vonatkoznak majd az általánosnál súlyosabb közterhek, sőt, bizonyos elemeiben a szabályok még a jelenlegieknél is kedvezőbbé válhatnak. A PwC szakértői szerint a 2023. szeptember 12-e előtt létrehozott vagyonkezelések és magánalapítványok mögött álló személyeknek célszerű felkészülniük arra, hogy az adóhatóság a közeljövőben vizsgálni fogja a családi vagyonkezelés valós tartalmát és az esetleges rendeltetésellenes joggyakorlást.