Korlátozások az építőipar védelmének égisze alatt

Tax & Legal Alert | PwC Magyarország | 2021. július 19.

A kormány több olyan rendeletet is kiadott a közelmúltban, amelyek jelentős hatást gyakorolnak mind az építőiparra, mind az építési alapanyagokat kitermelői ágazatra. 

Kiviteli korlátozások

A kormány kiviteli korlátozásokat vezetett be az építőipar ellátásbiztonságához stratégiai jelentőségűnek minősülő építőanyagok Magyarországról történő kivitelére. A szabályozás rögzíti, hogy mely építőanyagok bizonyulnak stratégiai jelentőségűnek. Ilyen nyersanyagok például az útépítés, illetve betonozás során alkalmazott kavics, sóder, zúzott kő, továbbá több, az építőipar számára  esszenciális vas- és acéltermékek. 

Ezen építőanyagokra vonatkozó korlátozás egy bejelentési rendszer által, illetve a bejelentést követően elővásárlási és vételi jog alapításával valósul meg. Ennek keretében a jövőben csak abban az esetben lehetséges a stratégiai jelentőségű anyagok országon kívülre történő értékesítése, vagy ezeknek az ország területéről bármely más okból történő kivitele, ha az Innovációs és Technológiai Minisztérium („ITM”) számára előzetesen bejelentették, és az ITM a bejelentés tudomásulvételét visszaigazolta.

Az ITM-hez történő bejelentést követően egy 10 munkanapos vizsgálat következik – akár több minisztérium bevonásával – annak megállapítása érdekében, hogy az adott bejelentés tárgyát képező szállítmány kivitele jelentős mértékben akadályozza-e vagy ellehetetleníti-e a kritikus infrastruktúrák létesítését, működését, fenntartását vagy fejlesztését, és ezzel veszélyezteti-e a közellátást, illetve jelent-e kockázatot az építőipari ellátásbiztonságra. 

Amennyiben a szállítmány nem ér el ilyen hatást, az ITM tudomásul veszi azt és lehetőség van a külföldre történő szállításra. Ha megállapítják, hogy a szállítmány külföldre juttatása a fenti eredménnyel jár, úgy a Magyar Állam él az elővásárlási vagy vételi jogával. Amennyiben az építőanyag tulajdonosával a Magyar Állam nem tud megállapodni az árban, úgy az aktuális piaci érték megfizetésével szerez tulajdonjogot. Amennyiben a piaci szereplő nincs megelégedve a kapott vételárral, lehetősége van bírói úton keresztül érvényesíteni a különbözetet, azonban az eljárásnak nincs halasztó hatálya az elővásárlási vagy vételi jog gyakorlására.

A kötelezettség fennállásának vizsgálatakor figyelembe kell venni, hogy az érintett termékek körét vámtarifaszámok alapján határozza meg a jogszabály. Ez egyrészt azt jelenti, hogy nem az összes építőanyag-típusra vonatkozik a kötelezettség. Másrészt a felsorolt vámtarifaszámok alá tartozhatnak olyan termékek is, amielyeket nem az építőiparban, hanem más iparágakban (például autóipar, gépgyártás, feldolgozóipar) használnak fel. Ezért elengedhetetlenül fontos, hogy a cégek ellenőrizzék termékeik vámtarifaszámát és azok figyelembevételével vizsgálják meg, hogy fennáll-e a kötelezettségük.

Bányajáradék a piaci árszint feletti árbevételre

Az intézkedéscsomag másik eleme kiegészítő bányajáradékot vezet be bizonyos építőipari alapanyagokat kitermelő cégek vonatkozásában.

A többlet adóteher azokat a piaci szereplőket érinti, akik a rendelet által meghatározott tevékenységek valamelyikét végzik főtevékenységként (kőfejtés, gipsz, kréta, kavics homok és agyag bányászata, illetve cement-, mész- és gipszgyártás), a 2019-es nettó árbevételük elérte a hárommilliárd forintot, és egyébként bányajáradék fizetésére kötelezettek (de nem geotermikus energiát kitermelő jogalanyok).

Az e feltételeknek megfelelő piaci szereplők akkor kötelesek a profitadó megfizetésére, ha a rendeletben meghatározott árakon felül értékesítik a kitermelt nyersanyagokat. Ilyen esetben az áron felüli értékesítésből befolyó „extra” profit után kell megfizetni a 90 százalékos kiegészítő bányajáradékot.

Az élő szerződések kapcsán felmerülő jogkövetkezmények

A bevezetett intézkedések hatással lehetnek a már hatályban lévő szerződések teljesítésére, illetve a futó projektek kivitelezésére is. Ha az állam gyakorolja az elővásárlás jogát, úgy egy hazai eladó nem tudja teljesíteni a külföldi szerződéses partnerei felé vállalt kötelezettségeit, ami szerződésszegést eredményez.

Ha az ITM megadja az anyagok külföldre viteléhez szükséges tudomásulvételt, a szállítási idők még ebben az esetben is meghosszabbodnak legalább 10 munkanappal, ami megnehezítheti a már kitűzött határidők betartását. A hatások sokféleségében a közös pont a korábban vállalt kötelezettségek szerződésszerű teljesítésének elmaradása, ami kötbér, illetve kártérítés megfizetéséhez vezethet.

Ilyen esetben felmerül a szerződésszegésért való felelősség alóli mentesülés lehetősége. Az államhatalmi aktusok kívül esnek a piaci szereplők ellenőrzési körén és nem elvárható az sem, hogy a körülményeket elhárítsák, hiszen az ágazati szereplők nem képesek közvetlen hatást gyakorolni a jogalkotóra.

Az intézkedések előreláthatósága is egyértelműen cáfolható, hiszen a korlátozások a kihirdetésüket követő napon már hatályba léptek.

További értelmezési problémák

Nem tisztázott, hogy a miniszter milyen tágan értelmezi majd a kiviteli korlátozásokat, hiszen nincs számszerűen meghatározva, hogy milyen mértékű és minőségű kivitel minősül a kritikus infrastruktúrák jelentős mértékű akadályozásnak, a közellátás veszélyezetetésének vagy jelent kockázatot az építőiparra.

Feltehető, hogy a fenti kategóriákat a lehető legszélesebben fogják értelmezni annak érdekében, hogy ezáltal minél több nyersanyag maradjon az országban. Az értelmezés körében azonban nemcsak a mennyiségi értékhatárok kérdésesek, hanem az is, hogy a meghatározott anyagok és eszközök mindennemű felhasználása körében alkalmazni fogja-e az állam az elővásárlási, illetve vételi jogát, vagy ezen anyagok, eszközök pusztán építőipari felhasználása körében fog élni vele.

Várhatóan a jogszabály végrehajtói itt is a tágabb értelmezés irányába mozdulnak majd el, ami azt jelenti, hogy előfordulhat korlátozás akkor is, ha ugyan az egyik érintett vámtarifaszám alá tartozik egy termék, viszont az nem építőipari felhasználásra készült.

Szintén kérdéses, hogy a kötelezettség vonatkozik-e olyan termékekre is, amik külföldi személyek, vállalkozások tulajdonában állnak, és amiket csak bérfeldolgozási vagy raktározási célból szállítanak Magyarországra, majd innen külföldre.

Az azonban bizonyos, hiszen a kormányrendelet kimondja, hogy a Magyarország területén pusztán átutazóban lévő tranzitforgalom keretében átszállított építőanyagokra nem vonatkoznak a korlátozások.

További kérdést vet fel, hogy a kormányrendelet alapján a bejelentés beérkezésétől számított tíz munkanap áll a miniszter rendelkezésére a döntésre és annak kommunikálására, de a jogszabály nem rendelkezik arról, hogy milyen eljárást kell követni, ha a minisztériumi egyeztetés és a visszajelzés nem történik meg az előírt határidőig.


Amennyiben bármilyen kérdése lenne a fentiekkel kapcsolatban, kérjük, vegye fel a kapcsolatot kollégáinkkal. 

Kelemen Dániel
Email: daniel.kelemen@pwc.com

Szük Balázs
Email: balazs.szuk@pwc.com

Szimler Gergő
Email: gergo.szimler@pwc.com