Még egy gondolat az utalványokról

Számos remek cikket lehetett már olvasni arról, hogy 2019. január 1-jétől változnak az utalványokra vonatkozó áfaszabályok. Első olvasatra tehát már nem is annyira új hír, hiszen a jogszabályi módosítás még a tavaszi adócsomagba került bele, tehát már jó pár hónapja tudni lehet, hogy mik lesznek azok.

Röviden az új szabályok lényege az, hogy az utalvány az Áfa tv. terminológiájában a továbbiakban már nem pénzhelyettesítő fizetési eszköz, illetőleg megkülönböztetünk egycélú, illetve többcélú utalványt. Az utalvány ellenérték fejében történő átadása tehát akár termékértékesítés is lehet, hiszen a továbbiakban az utalvány birtokba vehető dolognak minősül. (Az Áfa tv. 9. § (2) bekezdés alapján a pénzhelyettesítő fizetési eszközt nem foglalja magában a birtokba vehető dolog, így annak átengedése nem minősül termékértékesítésnek.) Jobban mondva, azzal, hogy az utalvány fogalma új értelmet nyert (áfa szempontból), a továbbiakban nem mentesül az alól, hogy termékértékesítés tárgya lehessen.

Az Áfa tv. ide vonatkozó (18/A. § 18/B. §, 259. § 24/A. ) új rendelkezései alapján az egycélú utalványok vonatkozásában egy új koncepció került bevezetésre. Ennek lényege, hogy az adózási pont az egycélú utalvány kibocsátásának/átadásának időpontjához kapcsolódik, nem pedig annak beváltásához.

A többcélú utalvány alkalmazási körében lényegében nem változtak az áfa szabályai, ennek kibocsátása, átadása és beváltása során az eddig megszokott szabályokat kell alkalmazni, így ezekről nem is kívánok részletesen beszélni. A továbbiakban tehát kifejezetten csak az egycélú utalványokra fókuszálnék.

Visszatérve az egycélú utalványokra, vizsgáljuk meg annak fogalmát. Azt látjuk, hogy azokat az utalványokat sorolja ide az Áfa tv, amelyek kibocsátásakor ismert az utalvány tárgyát képező termék értékesítésének, szolgáltatás nyújtásának teljesítési helye, valamint az adott termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás után fizetendő adó összege. Vagyis, tudjuk, hogy hol fogjuk beváltani és azt is, hogy milyen értékben kapunk érte terméket vagy szolgáltatást.

A jogalkotói szándék egyértelmű volt – hiszen uniós joganyagot vett át –, tehát abban az esetben, amikor egycélú utalvány cserél gazdát, az adózási pontot jelentsen az Áfa tv. alapján. De valóban így van? Az Áfa tv. 18/A. § (1) bekezdése – az egycélú utalvány fogalmához képest – már némileg szűkítően rendelkezik arról, hogy mit tekint konkrétan termékértékesítésnek és szolgáltatásnyújtásnak. Ez pedig egyértelműen az, ha az egycélú utalványnak ellenérték fejében történik az átengedése/átruházása. A jogszabály meg is határozza, hogy mit adunk el. Nem pusztán az utalványt, hanem az utalvány által megtestesített terméket, vagy szolgáltatást. Így mivel az adózási pont már megvan, az utalvány beváltása során a jogalkotó már nem fűz joghatást az ügylethez, vagyis amikor az utalványt ténylegesen beváltják, nem valósul meg ügylet az utalvány tulajdonosa és a beváltó adóalany között.

Ez így egy új konstrukció az eddigi gyakorlathoz képest és lenne is értelme egészen addig, amíg az egycélú utalvány fogyasztók felé történő átadása pénzért, vagyis ellenérték fejében történik. De mi a helyzet azzal az esettel, amikor az utalványt marketing célból, vásárlás ösztönzési szándékkal adjuk át? Márpedig ez is elég gyakran előfordulhat.

Az Áfa tv. jelenlegi olvasatából ebben az esetben arra a következtetésre juthatunk, hogy az utalvány ingyenes átadása nem valósít meg termékértékesítést/szolgáltatásnyújtást, így adófizetési kötelezettséget nem von maga után.

Ezzel így rendben is volnánk, ha az utalvány beváltásakor az Áfa tv. rendelkezéseiből levezethető lenne, hogy akkor megvalósul valamiféle ügylet. De nem így van. Az Áfa tv. 18/A. § (2) bekezdése alapján egycélú utalvány beváltásakor nem valósul meg adóztatandó tényállás. Ez azt jelenti, hogy amennyiben minden kétséget kizáróan egycélú utalványt adunk át ingyenesen és az beváltásra kerül, az Áfa tv. jelenlegi értelmezése és rendelkezései szerint nem lesz olyan ügylet, amely után áfát kellene fizetni. Márpedig ez ellentmond a hozzáadott érték adózás rendszerével, hiszen valamely ponton valakinek az áfát meg kellene fizetnie.

Mondhatnánk, hogy az egycélú utalvány ingyenes átadása az Áfa tv. 11. § alapján – az ingyenes termékértékesítésre vonatkozó szabályok alapján – adófizetési kötelezettséget keletkeztet, azonban ez nem olyan egyértelmű, hiszen az adófizetési kötelezettség keletkezésének feltétele, hogy van olyan termék vagy annak alkotórésze, amelynek beszerzéséhez kapcsolódóan az adóalanyt adólevonási jog illette meg. Az utalványnál kérdéses, hogy van-e ilyen termék. Az egycélú utalvány ugyan valóban megtestesíti a benne foglalt terméket, de csak attól a ponttól, amikortól az Áfa tv. 18/A.§ alapján ellenérték fejben adják át. Így egészen addig, amíg az átadás ingyenes, nem kezelhető termékként, hiszen ez sem az utalvány fogalmából (259. § 24/A a) pont), sem az egycélú utalvány fogalmából (259. § 24/A. b) pont) nem vezethető le.

Amennyiben terméket testesítene meg az ingyenes átadás, akkor természetesen a hivatkozott 11. § alapján történő adófizetési kötelezettség már fennállhat, így érdemes azon a jogalkotónak elgondolkodni, hogy ily módon mégse lehessen kikerülni az adózást. Ehhez azonban egyértelműen jogszabály pontosításra, vagy legalábbis egyértelmű jogértelmezésre lenne szükség.

UPDATE: Mai nap (2018. 10. 19.) felkerült a parlament honlapjára az adócsomag, amelyben törvénymódosítással rendezi a cikkemben jelzett problémát. Egy új bekezdés szerint: "Ellenérték fejében történő átruházás az is, ha az adóalany az egycélú utalványt más tulajdonába ingyenesen átruházza – ide nem értve az utalványt kibocsátó adóalany általi ingyenes átruházást –, feltéve, hogy az utalvány szerzéséhez kapcsolódóan az adóalanyt egészben vagy részben adólevonási jog illette meg." Vagyis egyértelműsíti a jogalkotó, hogy az ingyenes átadás is adóköteles ügylet lesz.

Ugyanezen elvek mentén kérdéses az az eset is, amikor az egycélú utalvány nem terméket, hanem szolgáltatást testesít meg. Az Áfa tv. ugyanis adófizetési kötelezettséget rendel a nem üzleti megfontolásból ingyenesen nyújtott szolgáltatás esetén is (14. §), azonban itt sem egyértelmű, hogy az ingyenesen adott egycélú utalvány megtestesíti-e a benne foglalt szolgáltatást vagy sem.

Update: lásd előzőek.

Látható tehát, hogy noha az új jogszabály első olvasatra egyértelmű, az élet mégis hozhat számos olyan példát, amire jelenleg nincs egyértelmű megoldás.

Ugyanilyen érdekes kérdés például az az esetkör, amikor az utalvány kibocsátója és annak beváltója nem ugyanaz az adóalany. Erről az Áfa tv. 18/A. § (3) bekezdése rendelkezik. Ilyen esetben az utalvány beváltása során a beváltó adóalany az utalvány tárgyát képező termékértékesítést vagy szolgáltatásnyújtást fog végezni az utalvány kibocsátója felé, aki tulajdonképpen a valóságban sem terméket nem vett, sem szolgáltatást nem igényelt. Mégis, amikor az utalványt annak tulajdonosa beváltja, számla kiállítására kell, hogy sor kerüljön. Ezt a számlát – legalábbis az utalvánnyal fedezett összegről – ugyanakkor nem a tényleges vásárló kapja, hanem az utalvány eredeti kibocsátója, aki – tekintve, hogy adóköteles gazdasági tevékenységéhez kapcsolódó számláról van szó – élhet a számlában rá áthárított adó levonásának jogával, amennyiben az utalványt eredetileg ellenérték fejében értékesítette.

Persze a vásárló is szeretne kapni valami bizonylatot, ha például később hibás terméket szeretne visszahozni, viszont ha a terméket teljes egészében utalvánnyal fizette, erről az Áfa tv. szerinti számlát /bizonylatot nem lehet kiállítani, hiszen az ügylet áfa szempontjából nem a vásárló és a beváltó üzlet között, hanem az üzlet és az utalvány kibocsátója között valósult meg. Mivel egyelőre nem tisztázott az sem, hogy ki minősül az utalvány kibocsátójának kérdéses, hogy például a „Glamour-napok” során az újságot terjesztő ennek minősül-e. Ha igen, akkor az is előfordulhat, hogy, mint egycélú utalványt kibocsátó adóalany töméntelen számlát kap a beváltóhelyektől, amennyiben az akciós napok során egycélú utalvány kibocsátására is sor került (Van rá példa). Természetesen a zömében valamilyen százalékos kedvezményt tartalmazó kupon esetén alapvetően nem beszélhetünk egycélú utalványokról, azonban mindenképpen érdemes megfontolni annak helyes adókezelését, ha mégis ilyen utalvánnyal találkozunk.)

Összefoglalásképpen, ha a jelenlegi szabályokat nézzük és 2019. január 1-jét követően is szeretnénk a már kialakított üzletpolitikai gyakorlatot folytatni, mindenképpen érdemes átgondolni, hogy milyen körben és milyen feltételekkel akarunk egycélú utalványokat kibocsátani és beváltani, hiszen a fentieken túl még számos más ponton is kérdéseket vet fel az alkalmazása, melyeket jelen cikk megírásáig még nem sikerült tisztázni (utalvány kibocsátásának napja, régi és új utalvány egyszerre történő alkalmazása, stb.)

Beillesztett kép forrása: www.moneycrashers.com