HR-aktuális

Adócsalás: az európai érdekérvényesítés botlása

Dr. Honyek Péter

A nemzetközi adócsalás és adóelkerülés elleni harc minden állam számára fontos feladat. Az elmúlt öt évben ezen a területen nagyon gyors és előremutató lépések történtek. Így például az adóparadicsomokat a fejlett államok rászorították adatcsere-egyezmények aláírására, és az EU-ban, illetve az OECD-ben is jelentős lépéseket tettek az államok közötti automatikus adatcsere megteremtésének irányába.

Az Amerikai Egyesült Államok kongresszusa elfogadta a FATCA-ról szóló törvényt, amely egy igen kemény szabályt hoz be: 2014 második felétől a világ minden pénzügyi intézményének adatot kell szolgáltatnia az USA adóhatósága számára az amerikai magánszemélyek és cégek jövedelméről és vagyonáról, különben az adott pénzintézményhez irányuló kifizetésekre 30 százalékos forrásadót vetnek ki. Azaz azok a bankok, befektetési szolgáltatók és biztosítók, amelyek nem vállalják az adatszolgáltatást az USA felé, kizárják magukat az amerikai, sőt esetleg más pénzpiacokról is.

Gondolhatnánk, hogy ezzel nincs is semmi baj, hiszen ezek az intézkedések úgyis csak az amerikai adócsalókat és az őket segítő offshore bankokat érintik. De ez koránt sincs így. A FATCA előírásainak ugyanis minden pénzügyi szervezetnek, így a hazai pénzügyi szféra szereplőinek is meg kell majd felelniük. Ez az alkalmazkodás pedig igen jelentős adminisztrációs terhet jelent az érintett szervezeteknek. Hogy pontosan mekkorát, azzal kapcsolatban igen eltérő vélemények láttak napvilágot. A svájci bankok érintettsége miatt talán nem meglepő, hogy a Svájci-Amerikai Kereskedelmi Kamara becslése az egyik legmagasabb, mely szerint a FATCA bevezetése miatti költség pénzügyi intézményenként 5-10 millió dollárra, világszinten együttesen akár 1000 milliárd dollárra is rúghat. (Összehasonlításként ez a magyar éves GDP nyolcszorosa.) Ez az összeg bizonyosan eltúlzott, de jól mutatja azt, hogy milyen nagyságrendű terheket eredményezhet a világnak a FATCA bevezetése. Egyszerűbben fogalmazva: annak költségeit, hogy Amerikában visszaszorítsák az adócsalást, más államok – köztük Magyarország – bankjaival fizettetik meg. És az sem zárható ki, hogy a bankok ezen költségeiket áthárítják az ügyfelekre.

Mindezek alapján talán meglepő, hogy Magyarország 2014. február 4-én írta alá azt a megállapodást, melynek alapján a kért adatokat nem a magyar piaci szereplők külön-külön, hanem a NAV közreműködésével országos szinten fogják megküldeni. Ez a megállapodás azonban teljesen érthető, sőt támogatható, így minimalizálható ugyanis a magyar szereplők adminisztrációs terhe. A FATCA elutasítása pedig Magyarország számára felvállalhatatlan lett volna, hiszen akkor a hazai pénzpiaci szereplők kiszorulnának az USA-ból. És azt is látni kell, hogy az amerikai erőfölény miatt még nagy országok – Németország, Anglia, Franciaország – is elfogadták a FATCA előírásait.

Ez az erőfölény azonban csak látszólagos. Az EU lakossága ugyanis több mint másfélszerese az amerikainak, és az európai GDP is magasabb, még ha csak egy hajszállal is. Az unió tehát gazdasági szempontból legalábbis egyenrangú az USA-val, így elméleti lehetőség lett volna arra, hogy a nemzetközi adócsalás ellen az USA-val közösen valamilyen mindkét félnek előnyös megoldást találjanak. Ezekhez a tárgyalásokhoz ráadásul a szervezetrendszer is meglett volna, hiszen az EU egyik – talán kevésbé ismert – szakpolitikája a közös kül- és biztonságpolitika, amelynek része a harmadik országokkal való pénzügyi tárgyú kapcsolattartás is.

Sajnos nem ez történt, az európai államok nem léptek fel egységesen egy számukra költséges amerikai intézkedéssel szemben. Remélhetjük, hogy a FATCA-val kapcsolatosan nem merülnek fel majd olyan negatív tapasztalatok, amelyek visszavethetik az EU és az OECD adócsalás elleni erőfeszítéseit. A közös érdekérvényesítést tehát még tanulnunk kell itt Európában.

Szerző: Honyek Péter, a PwC Magyarország adótanácsadási üzletágának vezető menedzsere
A cikk a Világgazdaság folyóiratban jelent meg.

Az EU, az USA és a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) is úgy véli, hogy a kötelező automatikus adatcsere lehet a legfontosabb eszköz a nemzetközi adóelkerülés elleni küzdelemben. Éppen ezért az érintett szervezetek és államok mérföldes lépésekkel haladnak előre az automatikus adatcsere megvalósításának és általánossá tételének irányába.

Mit jelent az automatikus információcsere?

Az egyes államok adóhatóságai között jelenleg is folyik információcsere, elsősorban a kettős adóztatatás elkerüléséről szóló egyezmények alapján. Jelenleg azonban az államok túlnyomó részt csak kérelemre adnak egymásnak adózással kapcsolatos adatokat. Ehhez képest minőségi változást jelent majd az, ha az államok egymás között automatikusan, külön kérelem nélkül cserélnek majd adatokat, ugyanis így a hatóságok már az adózók kockázatelemzése, ellenőrzésre való kiválasztása során is fel tudják majd használni a külföldről érkező adatokat. Ez pedig azt jelenti, hogy a belföldi adatok alapján kockázatmentesnek tűnő adózók is az adóhatóságok célkeresztjébe kerülhetnek, különösen akkor, ha a külföldi forrásból származó, belföldön (is) adóztatható jövedelmeiket – kamatot, osztalékot, árfolyamnyereséget – nem vallják be Magyarországon.

Milyen lépések történtek eddig?

2009-től folyamatosan – nemzetközi nyomásra – az alacsony adókulcsú államok adatcsere egyezményeket kénytelenek kötni a fejlett államokkal. Ezen egyezmények miatt az érintett államok sem tudják már azt a szintű anonimitást biztosítani, amely öt évvel ezelőtt még természetesnek tűnt. Magyarországnak jelenleg még csak Guernsey szigetével van ilyen egyezménye, de továbbiak várhatóak.

Az EU politikai szinten 2014. márciusában fogadta el a Megtakarítási Irányelv kiterjesztését, mely 2016-tól lép majd életbe. Így a kamatjövedelmekről szóló automatikus információcsere 2016-ra az Európai Unió egészére – így az eddig a banktitok intézményéhez ragaszkodó Ausztriára és Luxemburgra is – ki fog terjedni. Sőt, Svájccal is folyamatosak ebben a témában a tárgyalások.

2017-től az EU-n belül az államok a munkaviszonyból, igazgatói tiszteletdíjakból, életbiztosításokból, nyugdíjakból és az ingatlan bérbeadásból származó jövedelmekről is automatikusan fogják az információikat megosztani.

Az USA-ban bevezetett FATCA szabályok a világon létező összes pénzügyi intézményt automatikus információcserére kényszerítik, mégpedig az amerikai jogi és természetes személyek vagyonáról és jövedelmeiről. Amennyiben a pénzügyi intézmény nem működik majd együtt az amerikai adóhatósággal a FATCA teljesítésében, az Egyesült Államok 30%-os forrásadót vet majd ki minden ehhez a szervezethez utalt összegre. Magyarország a FATCA teljesítésére külön nemzetközi megállapodást kötött az USA-val, mely alapján hazánk is kap majd adatokat az USA-ból, és melynek törvénybe foglalása már idén esedékes.

Milyen lépések várhatóak még?

Az OECD a G20 – a legnagyobb 20 állam – támogatásával a teljes világra kiterjedő automatikus információcsere bevezetésén dolgozik. Ezt a kezdeményezést 2014 májusában többek között az EU, az USA, Magyarország, sőt még Svájc is elfogadta. A politikai szándéknyilatkozat szerint az OECD-nek 2014-ben véglegesítenie kell az automatikus adatcsere bevezetéséről szóló részletes javaslatát. Így az automatikus adatcsere nemzetközi szintű bevezetése már a közeljövőben várható.

A nemzetközi adatcsere széles körben való bevezetése várhatóan nem csak a jövedelmek eltitkolását fogja ellehetetleníteni, de legalábbis jelentősen megdrágítani, hanem a banktitok intézményét is meg fogja szüntetni. A leírt folyamatok tehát várhatóan jelentősen át fogják alakítani, meg fogják tisztítani a nemzetközi adózás színterét. Megjegyzést érdemel ugyanakkor, hogy számos szakértő a FATCA bevezetését túlságosan költségesnek találta, így csak remélhetjük, hogy a FATCA-val kapcsolatosan nem merülnek fel majd olyan negatív tapasztalatok, amelyek visszavethetik az EU-nak és az OECD-nek az automatikus adatcsere bevezetése irányába tett erőfeszítéseit.