Erdős Gabriella: Válságkezelési javaslatok

2008. december 5.

Idén megvalósult a vállalkozások álma: az adórendszer majdnem változatlan maradt, így azt mondhatnánk, hogy a jogbiztonság, a kiszámíthatóság követelménye maximálisan teljesült. Miért nem örülünk mégsem?

Mert a változatlanság egy kényszerpálya eredménye, amelyet a világgazdasági válság indukált, mert ez azt jelenti, hogy a kormánynak nem maradt mozgástere a versenyképesség élénkítő intézkedések megvalósítására. Már az eredetileg beterjesztett adócsomag is számtalan kompromisszumot tartalmazott, az elfogadott törvénymódosítás pedig gyakorlatilag nem tartalmaz semmilyen az adóalapot vagy adómértéket jelentősen változtató intézkedést.

A kormányzat másik két célkitűzése, az egyszerűsítés, illetve a fehérítés irányába azért történtek lépések. Örvendetes az egyszerűsített adóbevallás intézményének megújítása, az személyi jövedelemadó kedvezmények egységesítése, és az igénybe vétel határainak az összevonása. A fehérítést szolgálja a mulasztási bírságok összegének növelése és az érintett kör kiterjesztése. Szigorodnak a bejelentési kötelezettségek és az ellenőrzés szabályai.

Nehézséget okozhat a jogkövetésben, hogy a változások nem egy, hanem öt törvényjavaslatban találhatók meg, amelyek mindegyike több adónemet érint. További kihívást jelent, hogy a változások jelentős része nem az éve elején, hanem februárban lép csak életbe.

Van azonban egy olyan területe a változatlanságnak, amelyet jó lenne megváltoztatni, éppen a gazdasági környezet nehezebbé válása miatt. Ez a kör azokat az adószabályokat foglalja magában, amelyeknek a követése, feltételeinek teljesítése a megváltozott körülmények között nehéz, vagy lehetetlen a vállalkozások számára.

Mit lehetne tenni? Az általános cél talán az lehetne, hogy ezeket a szabályokat egy kis időre zárójelbe tegyük, és majd akkor alkalmazzuk újra, amikor a gazdaság működése is visszatér a rendes kerékvágásba. A könnyítések tehát átmenetiek lennének, nem eredményeznének végleges adóbevétel kiesést, viszont segítenék a vállalkozás likviditásának, beruházási kedvének megőrzését és a megváltozott helyzethez történő könnyebb alkalmazkodást.

Mire gondolok elsősorban? Sok vállalkozásnak okoz gondot a veszteségelhatárolással kapcsolatos engedélyezési kötelezettség, illetve az ezzel kapcsolatos változékony joggyakorlat. Válságban sokkal valószínűbb, hogy egy vállalkozás veszteséges helyzetbe kerül. Ennek a veszteségnek a feltétel nélküli elhatárolhatósága azt jelentheti, hogy később, a fellendüléssel visszatérő nyereséggel szemben a külső körülmények változása miatt elszenvedett veszteség beszámíthatóvá válik. Hasonlóképpen, ilyen időszakban várható, hogy a vevők késnek a fizetéssel, sorban állás alakul ki. A kétes követelésekre vonatkozó céltartalék képzési szabályok könnyítése segítséget jelenthet a vállalat likviditásában, hiszen ebben az esetben nem terhelne adófizetési kötelezettség egy még meg nem kapott árbevételt.

Sok vállalkozás jogosult adókedvezményekre, illetve az állami támogatás más formáira. A jogosultság feltétele minden esetben árbevétel növekményhez, létszámvállalásokhoz kapcsolódik, amelyek teljesítése, megint csak önhibán kívül, lehetetlenné válhat. Amennyiben ezeket a kritériumokat átmenetileg hatályon kívül lehetne helyezni, vagy későbbi teljesítést megengedni, sok vállalkozásnak jelentheti azt, hogy beruházását mégis meg tudja valósítani, maga is hozzájárulva ezzel a gazdasági növekedés újbóli beindításához. Amennyiben a változások Uniós jogot is érintenek, akkor természetesen nemzetközi jóváhagyást igényelnek, azonban erre már most is számtalan példát látunk (pl. a bankszektornak dobott tagállami mentőövek).

Hogyan lehetne egy ilyen változtatást véghez vinni? A jogalkotók, adószakértők és szakmai szervezetek összefogásával. Hozzánk, adószakértőkhöz sok gyakorlati probléma jut el, össze tudjuk gyűjteni és foglalni a vállalkozások igényeit, és ezzel segíthetjük a jogalkotók munkáját. A jogalkotók pedig jogalkotásukkal segíthetik a vállalkozások jobb alkalmazkodását.

A szerző a PricewaterhouseCoopers cégtársa