Mi a menü?

Heroikus küzdelmek árán ugyan, de lassacskán eltünedeznek a hazai éttermekből a fóliázott oldalakból álló, regényhosszúságú étlapok, amelyek végeérhetetlenül sorolták a felengedésre váró, mirelit fogásokat. Senki sem vehette komolyan, hogy minden kockásterítős kisvendéglőben rendelkezésre áll a világ összes alapanyaga és egyként értenének valamennyi fogástípus elkészítéséhez. Ennek az önbecsapásnak szakadt vége az elmúlt években lezajlott gasztronómiai forradalomnak köszönhetően, és ma már a jobb helyeken mindössze egyoldalas, hetente-havonta változó étlapon kínálják a valóban friss hozzávalókból, jól elkészített ételeket. Valami kísértetiesen hasonló folyamat zajlik a vállalati stratégiakészítés területén is. A válság, ha nem is foglaljuk majd imáinkba nevét, erre jó volt: megtanultunk fókuszálni, azzal foglalkozni, ami igazán fontos. A felsővezetők elkezdtek valóban hatékony, kézzel fogható célokat kitűző stratégiákat készíteni, amelyek nem általánosságokban fogalmaznak, hanem rövidtávon végrehajtandó lépéseket tartalmaznak. A stratégia ma már nem egy korszerűtlen „wishlist”, nem kívánságműsor: egyre inkább a használhatóságra, megvalósíthatóságra helyeződik a hangsúly. Az sem árt, ha nem egy évszázadra előre tervez, hanem friss elemekből építkezve, akár a folyó éven belül is rugalmasan alakítható, módosítható (kiváló példa erre a világ egyik vezető CRM szolgáltatója, a Salesforce.com, amely negyedévente fél-automatizált módon igazítja stratégiáját) . Nem célszerű minden elképzelhető álmot belezsúfolni, inkább legyen a stratégia kivitelezhető, követhető, semmint hosszú távú és megfoghatatlan. Ezt a fókuszálásra való képességet meg kellett tanulnia a cégvezetőknek, és önkritikusan mondom: el kellett sajátítaniuk a stratégiaírásban szerepet játszó külső szakértőknek is. A frissen beszerezhető hozzávalókhoz hasonlóan a stratégia is az aktuális helyzetre reagáljon, ne vonatkoztasson el a realitásoktól.

A nemrégiben elkészült PWC Magyarországi Vezérigazgató Felmérés eredményeit tanulmányozva egy különösen érdekes elem lehet szembeötlő: a globális kutatás szerint a nyugati cégvezetők sokkal inkább a versenytárssal, az ügyfelek helyzetével, a piac mozgásaival vannak elfoglalva, ezeket a tényezőket tartják a legkritikusabbnak a tervezéskor, illetve a kockázati tényezők számba vételekor. A hazai felsővezetők ugyanakkor a törvényi környezetet, és az adózási rendszer bizonytalanságait tették az első helyekre. Elgondolkodtató, hogy nálunk egyelőre kevésbé képes a piacorientáltságra egy-egy cégvezetés, és a piaci környezet buktatóinak kezelése helyett kénytelen sokszor az adminisztratív nehézségekkel bajlódni. Döbbenetes az is, hogy míg a külföldi cégek tevékenységükkel mindig oda nyomulnak, ahol piacot látnak, addig a magyar cégek továbbra sem mernek külföldi piacra lépni. A hazai felsővezetők továbbra is hatékonyságnövelést, a költséghatékonyság javítását tartják legfontosabb feladatuknak, ami a gazdasági válság közepe-vége felé természetesen érthető is. Az azonban kevésbé dicsérhető, hogy kevesen gondolják úgy, hogy éppen ebben a nehéz időszakban kellene beruházni, akár csak kisebb innovációkat felvállalni, kisebb kockázatú új üzleti elemeket kipróbálni, pedig ezek a beruházások jelenthetnék a legfőbb versenyelőnyt a válság utáni időszakban. A beruházási elszántság szinte teljes hiánya látszik a gazdasági folyamatokat bemutató statisztikákban is -ha úgy tetszik, egzakt módszerekkel mérten is visszaköszön ez a kedvezőtlen tendencia.
A vendéglátósok talán itt is egy lépéssel előrébb vannak: a napi menün szoktak olyan fogásokat tesztelni, amelyek a későbbi állandó menü sikerdarabjai lehetnek. A vállalkozás sikeréhez- nem véletlenül -, némi vállalkozó szellem is szükséges, ami persze nem mehet az egészséges kockázatkezelés kárára. Jó jel tehát, hogy egyre többen tudnak valóban használható, életszerű stratégiát készíteni.  Nincs ebben semmi ördöngösség: egy jó stratégia, akárcsak egy korszerű étlap, kis túlzással, rá kell férjen egyetlen oldalra! A cégek bátran követhetik a vendéglátós „forradalmárokat”. A rigorózus menedzsmenten és fókuszáláson túl eljött az ideje a vállalkozó kedv és az ügyfelek újrafelfedezésének is.


Osztovits Ádám, a PwC Magyarország cégtársa