Bunna Gyula: Harc a kisösszegű, elektronikus vásárlásokért

2010. január 21.

Olcsóbbá és egyszerűbbé vált a belépés a pénzforgalmi szolgáltatók világába: a bankok mellé a mobil távközlési cégek is felsorakozhatnak. Ki lehet a nyertese a mikrofizetésekért folyó versenynek?

Tavaly novemberben lépett hatályba a pénzforgalmi szolgáltatók létrehozását szabályozó törvény, mely egy 2007-es EU direktívában foglaltaknak megfelelően lehetővé teszi, hogy kis összegű pénzügyi tranzakcióinkat akár az interneten akár az utcán mobiltelefonunk segítségével rendezhessük. Nem baj, ha nincsen nálunk pénztárca, amikor meglátogatjuk a sarki újságosbódét, hogy megvegyük kedvenc napilapunkat. Az új törvény lehetővé teszi, hogy az amúgy is zsebünkben lapuló mobiltelefonunkat használhassuk a fizetéshez. Ha az utcán megpillantjuk kedvenc együttesünk koncertjének plakátját a jegyet lefoglalhatjuk és azonnal ki is fizethetjük elektronikus fizetőeszközünkkel. Ilyen módszerrel kelt el egy óra alatt az összes AC/DC koncertjegy tavaly Ausztriában, ahol már működik a rendszer…

Persze bárki mondhatja, hogy talán használhatnánk bankkártyát is. Viszont kellemetlen meglepetés érhet minket, amikor az újságosbódénál nincsen kártyaleolvasó terminál, mert a kereskedőnek nem éri meg a bankkártya elfogadás magas költségeit fizetni. A kisebb összegű (maximum 2-3 ezer forintos) vásárlások nagyságrendjéhez képest fajlagosan drága a bankkártyás fizetési mód kialakítása és fenntartása a legtöbb kereskedő számára. A bankkártyás fizetési lehetőség megteremtésében elsődlegesen azok a kereskedők érdekeltek, akiknél nagyobb összegűek a tranzakciók, jelentős a forgalom, illetve ahol a vásárlók ezt megkövetelik. A mikrofizetések világában jelenleg a készpénz az úr. A koncertjegy pedig könnyen lehet, hogy elfogy, mire eljutunk egy jegyirodába. Az internetes vásárlásoknál pedig sokakat érhetett már kellemetlen tapasztalat bankkártya használat során.

Az „elektronikus pénztárcát” a bankok már évekkel ezelőtt próbálták bevezetni a piacra – chip-pel ellátott bankkártyák segítségével –, nem túl nagy sikerrel. A chip-pes kártyák elfogadási infrastruktúrájának kialakításának költségeit valakinek állnia kell. Napjainkban a MasterCard és Visa is dolgozik a chip-pek helyett a bankkártyába épített rádióantenna segítségével zsinórmentes adatátvitel segítségével működő „kontaktmentes” fizetési megoldások népszerűsítésével. A chip-pes és a kontaktmentes fizetési megoldások az impulzív vásárlások végrehajtását próbálják megkönnyíteni és gyorsítani. Csak meglengetjük a leolvasó terminál előtt a pénztárcánkat, anélkül hogy kártyánkat odaadnánk az eladónak.

A gyors és kényelmes vásárlások elősegítésének megkönnyítésében viszont a mobilcégek járnak élen. Egy SMS-sel pillanatokon belül vehetünk csengőhangot vagy zeneszámot, prémium tartalomhoz férhetünk hozzá az interneten és az autónkból vehetejük meg a sztrádamatricát. A mobilos fizetést kínáló szolgáltatók száma fokozatosan bővülhet, mivel a pénzforgalmi szolgáltatást lebonyolító infrastruktúra kiépítése a szolgáltató részéről már megtörtént, hiszen az antenna- és adatforgalmi gerinchálózat az egész országot lefedi.

Ellentétben a fragmentált bankszektorral, melyben számos szereplő küzd az ügyfelekért, a mobilszolgáltatás három szereplőre koncentrált. A mobilszolgáltatók létrejöttük óta ügyfélcentrikusan működnek. Erős értékesítési és kommunikációs csapataikkal folyamatosan a növekvő fogyasztására ösztönzik ügyfeleiket.

A mobilszolgáltatók által lebonyolított tranzakciók száma hihetetlenül magas, hiszen minden telefonhívás, SMS, tartalomletöltés, mobil internet használat egy-egy fizetési művelet. A mobilszolgáltatók operációs és számítástechnikai rendszere rendkívül alacsony költség mellett képes nagy volumenű és kisösszegű vásárlási műveletek kezelésére. 2009 novemberéig a legnagyobb kihívást a jogi akadályok jelentették a mobilszolgáltatók számára. Természetesen alapvető banküzemi funkciók kialakítására még szükség lesz a mobilcégek részéről. Ennek nehézségét és költségét ellentételezi az az előny, amit a mobilszolgáltatók az által kapnak, hogy pénzügyi szolgáltatást is nyújtanak az ügyfeleknek. Jelentősen bővülhet például a tartalomszolgáltatások és az elektronikusan vásárolható termékek köre is. Gondolhatunk itt zene és film letöltésre és más digitalizálható termékekre (utazási biztosítás, tömegközlekedési jegy, múzeum jegy, illetékek, stb.). Fontos tényező, hogy minden mobiltelefonnal rendelkező ügyfél zsebében ott lapul egy chipkártya – SIM kártyának hívjuk –, amely a bankkártyák minden technikai tulajdonságával rendelkezik. A SIM kártya alkalmas elektronikus azonosításra, így elektronikus pénztárcaként is viselkedhet. Azaz megfelelően titkosított azonosítók igénybevételével több „fizetőeszközt” is tud kezelni.

Ideális esetben – és erre vannak példák a nemzetközi piacon – a mobilszolgáltatók közösen irányítanak egy pénzintézetet. Ezt a pénzintézetet létrehozhatják a mobilszolgáltatók, de – megfelelő garanciák birtokában – lehet privát kezdeményezés is. Ez utóbinak az az előnye, hogy minden fizetési megoldás szolgáltató-független. A kereskedők számára mindez azt jelenti, hogy a mobiltelefonnal rendelkező ügyfelek ezen a módon is képesek nála vásárolni.

Nézzük meg a másik oldalt! A bankszektor számára nagyobb kihívást jelent egy egységes elektronikus fizetési megoldás kialakítása. Részben mivel a piacon sokkal több szereplő van, részben pedig mivel nincsenek birtokukban azok a technikai eszközök (pl. SIM kártya), mely a tömeges elterjedéshez szükségesek. Izolált és nagyon sikeres kitörési pontok a bankszektor számára is nyitva vannak (pl.: internetes fizetésre alkalmas digitális azonosító).

Valószínűleg mind a kereskedők, mind az ügyfelek és a banki- és mobilszolgáltató tábor is jobban járnának egy az iparágak szoros együttműködésével kialakított szolgáltatással. Erre azonban (sajnos) nemzetközi vizeken sincs példa …

A szerző a PricewaterhouseCoopers igazgatója