Bázel III: Nagy lépés előre, de hosszú még az út

2010. október 19.

Néhány héttel ezelőtt hozta nyilvánosságra a Bázeli Bizottság a Bázel III-nak nevezett új szabályozási keretrendszer koncepcióját, amely a következő években alapvetően átalakítja a bankok mindennapjait.

 Az új követelmények jelentős fejlődést jelentenek a bankok válság utáni helyzetének kezelésére, jelentősen szigorítják a bankokkal szembeni tőkekövetelményeket, és új, globális likviditási sztenderdet vezetnek be. Új előírás lesz a tőkemegóvási tartalék, az anticiklikus tőketartalék, a kötelező minimális tőke számszerű növelése, de lesznek új mutatók is, például a likviditás fedezeti mutató, a tőkeáttétel mutató és a nettó stabil forrás mutató. Az új elemek bevezetésére fokozatosan, 2012-től kezdődően kerül sor.

Az új előírások számossága mellett veszélyt rejthet magában, hogy túlságosan hangsúlyozottak a szabályalapú, vagyis konkrét számmal, mutatóval meghatározott tőkemutatók. Kérdéses, hogy a különféle bevezetendő pufferek mennyire alkalmasak a pénzügyi rendszer egésze védelmére, miután erkölcsi kockázatot jelentenek azzal, hogy az 1. pillér a tőkével kapcsolatos kritikus hozzáállást és a veszteségek fedezésére elegendő mennyiségű és minőségű tőke biztosításával kapcsolatos felelősség terhét gyakorlatilag leveszik a bankok válláról. Az előírt minimumszinteknek való formai megfelelés mellett pedig a minden bank esetében egyformán alkalmazandó mértékek nem veszik figyelembe a különböző üzleti modellek egyéni kockázati sajátosságait.

Míg az új követelményrendszer részletesen kezeli a tőke- és likviditásszabályozást, nyitva hagy más, fontos területeket. Nincs kezelve – egyelőre – az a kockázat, amelyet egy csődbemenő bank jelent a többi szereplő, így a betétesek, adófizetők és pénzügyi rendszer egésze számára, vagy hogy hogyan készíthetők el minél hamarabb és minél hatékonyabb megoldással a csődbe ment bankok helyreállítási tervei. A szabályozó hatóságokra vár még a likviditási és tőkeáttételi kalibrálásának véglegesítése, világos útmutató elkészítése az anticiklikus tőkepuffer alkalmazásáról, valamint a nettó stabil forrás mutatóhoz használandó követelmények és elképzelések részletes kidolgozása. Utóbbi azért lenne különösen fontos, mert egységes mutatóként való használata egyelőre még nem ismert hatással lehet a különböző üzleti modellt követő bankokra.

Az új rendszer elhúzódó bevezetési időszaka azt mutatja, hogy a Bázeli Bizottság szerint jó néhány banknak több évre lesz szüksége ahhoz, hogy elegendő tőkét biztosítson hitelezési tevékenysége bővítéséhez az új szabályok szerint. Ugyanakkor a Bizottság nem tett közzé olyan mennyiségi hatástanulmányt, háttérelemzést, amely felbecsülte volna a pótlólagos tőkeszükséglet nagyságrendjét, és hogy ez a tőke honnan biztosítható a következő évek során. Sok bank esetében a likviditásmenedzsmenthez kapcsolódó feladatok, kihívások várhatóan jelentősebbek lesznek a tőkével kapcsolatosakhoz képest, elsősorban a betét utánpótlás, a középlejáratú finanszírozás és a magas minősítésű likvid eszközök biztosítása kapcsán. Az elhúzódónak tűnő megvalósítási ütemezés ellenére a gyakorlatban az várható, hogy azok a bankok, amelyek megtehetik a szükséges lépéseket, kiigazításokat, a mihamarabbi bevezetésre fognak törekedni a hivatalos ütemterv adta időzítés helyett, azért, mert fontosabb számukra a versenytársakkal szembeni lépéselőny biztosítása, mint a formális szabályozói megfelelés. A bankoknak nem sok vesztegetni való idejük van, mivel a felkészülés minden bank számára egyedi és alapos átgondolást igényel, például a törzstőkén kívüli többi alapvető tőkelem, illetve a járulékos tőkeelemek fokozatos kiváltása esetében is.

Az új rendszer arra fogja kényszeríteni a bankokat, hogy gyakorlatilag az alapoktól kezdve gondolják át működésüket és tőke erőforrásaikat, esetenként akár az üzleti modelljük megváltoztatásáig is eljutva. Az átállásra való felkészülés leghatékonyabb alternatívája a 2. pilléres elemek szigorú és következetes alkalmazása, amelyek megkövetelik a bankoktól, hogy becsüljék fel, mennyi tőkére van szükségük a materiális kockázatok fedezésére, és hogy ennek megállapítását előretekintő irányultságú stressz tesztekkel végezzék - mindezek megfelelőségét megerősítve a felügyeletek értékelésével.

A kockázatközpontú vállalatirányítás tudatos alkalmazásával a versenyképesség biztosítása vagy megerősítése érdekében a csoporttag bankok a felkészülést nem passzívan a csoport szintű implementálásra várva, hanem az egyedileg megvalósítható elemek átgondolásával, kidolgozásával is elkezdhetik. Bár ez a megközelítés egyértelműen a bankok irányító testületeit teszi felelőssé, de lehetővé teszi, hogy az általuk hozott döntésekben megjelenjenek az adott bankra jellemző egyedi mérlegelési szempontok is, ráadásul az újonnan bevezetendő sztenderd tőkepufferek költségeinek csak töredékébe kerülnek. Ez pedig lehetőséget teremt a Bázel III-ra történő átállás költség- és időtényezőinek optimalizálására.

A kockázattudatosság elvének aktualitását bizonyítja, hogy a napokban tette közzé a Bázeli Bizottság a felelős vállalatirányítás aktualizált alapelveit, kifejezetten megerősítve azokat a vezető testületekkel szembeni elvárásokat, amelyek középpontjában a kockázattudatosság és –felelősség van.

Mégis, bárhogy is alakul és véglegesítődik a Bázel III szabályozás, az azért biztosra vehető, hogy a következő válság nem olyan lesz, mint az előző 2008-ban. Így önmagukban a tényszámokon alapuló konkrét számokban, mutatókban meghatározott védelmi vonalak nagy valószínűséggel nem fognak megfelelő védelmet adni például egy technológiai, vagy éppen demográfiai változáson, sokkon alapuló válság esetén. Erre akkor lehet részben esély, ha a kockázattudatos vállalatvezetéshez fenntartható üzleti modell és ezek 2. pilléres következetes kezelése társul.

Varga Csaba
A szerző a PwC tanácsadási igazgatója