Gyakornoki idő a PricewaterhouseCoopers-nél
2005.12.14.-2006-02.28.
Meilinger Ferenc beszámolója
Legkésőbb az egyetem/főiskola utolsó évében az emberben felmerül a „Hogyan tovább?” egyre égetőbb kérdése. A korábbi nagy horderejű döntésekkel ellentétben („Mi leszel, ha nagy leszel?”) ez annyival tűnik egyszerűbbnek, hogy legalább az irányt tudja az ember, vagy legalábbis azt, hogy mivel nem szeretne életének következő szakaszában foglalkozni. Mindezek után a kör további szűkítésének a leghatékonyabb eszköze, ha az ember kipróbálja magát egy-két területen rövidebb-hosszabb gyakorlat keretében. Én is hasonló indíttatásból vállalkoztam erre a PricewaterhouseCoopers Kft. könyvvizsgálati osztályán.
Miért is a PwC? Talán a neve miatt. Vagy azért, mert első naptól kezdve valódi munkával bíznak meg. Esetleg azért, hogy kipróbáljam valóban olyan bonyolult és félelmetes-e a számvitel a mindennapokban, és meg tudok-e felelni egyáltalán az elvárásoknak. Vagy egyszerűen csak a budapesti élet vonzott. Pontosan már nem emlékszem arra, hogy miért töltöttem ki a jelentkezési lapot és küldtem el a HR osztályra, de azt biztosan tudom, hogy azóta sem bántam meg ezt. Persze benne volt ebben a kudarc veszélye is, hiszen nem garantált, hogy kapok is később állásajánlatot, vagy hogy tetszeni fog a munka, de akkor legalább ezt is megtudom és másfelé tekintgetek.
A felvételi procedúra (interjú, Assesment Center) után december közepétől csöppentünk bele a PwC mindennapjaiba, ami több szempontból is kihívás volt. Egyik oldalról a vizsgaidőszak igényelt odafigyelést, másfelől pedig az első két hét tréningjei, amelyek bevezetést adtak konkrét gyakorlati példákkal a PwC metodológiába és a később jellemző gyakornoki feladatokba. A példák a való életben felmerülő problémákból álltak és az egyetemen jellemző végeláthatatlan elméleti fejtegetések után végre felvillantották a szabályozások, eljárások gyakorlati oldalát is. Az itt megtanultakat aztán a január-februári időszakban élesben is felhasználhattuk az ügyfeleknek (Magyarország és a világ legjelentősebb vállalatai) végzett munka során.
Ebben a könyvvizsgálati „főszezonban” akadt is bőven tennivalónk. Komoly és felelősségteljes munkákat kaptunk (nem fénymásolás, kávéfőzés, stb.), amellyel mi is hozzájárultunk, a csapat teljes jogú tagjaként a kiadott könyvvizsgálói vélemény alátámasztásához. A tapasztaltabb kollégák folyamatosan segítettek és megválaszoltak minden felmerülő kérdésünket, akár sokadszorra is. Összességében tehát olyan tapasztalatokkal gazdagodtam, amelyet visszatérve az egyetemre is fel tudtam használni. Ez nem csak a lexikai tudásban, hanem a problémamegoldó képességem javulásában is megmutatkozott: hatékonyabban és gyakorlatiasabban közelítettem meg a tananyagot és jobban átláttam az elmélet ködös fejtegetésein.
A vizsgaidőszakot szerencsére sikerült úgy megoldani, hogy még decemberben letudtam az összes vizsgát. Ez persze némi utánajárást igényelt, de az oktatók általában pozitívan álltak a kérdéshez és néha még engedményeket is tettek (pl. szorgalmi időszakban vizsgázhattam), de persze ennek ellenére sem tudtam elkerülni az egy-héten-négy-vizsga kihívásait. Végül azonban - legnagyobb meglepetésemre - ez a félévem sikerült az összes közül a legjobban.
Így mindezek tükrében szívesen ajánlom mindenkinek, aki egy kicsit is érdeklődik a számvitel-pénzügy iránt, hogy próbálja ki magát gyakornokként, hiszen veszteni valója nincsen, tapasztalatszerzés szempontjából pedig felbecsülhetetlen!
