Olimpia Budapesten – Mennyiből valósítható meg?

Budapest, 2006. május 9.

A PricewaterhouseCoopers megbízást kapott a Budapesti Olimpia Mozgalomtól, hogy aktualizálja a négy éve elkészített, a 2012-es Budapesti Olimpiai Játékok megvalósíthatósági tanulmányát. A PricewaterhouseCoopers kompetenciáját támasztja alá, hogy korábban számos esetben közreműködött megvalósíthatósági tanulmányok elkészítésében, legutóbb például a londoni játékok esetében, illetve korábban Sydney-ben.

2002 februárjában a PricewaterhouseCoopers nyilvános közbeszerzési pályázaton nyerte el a 2012-ben megrendezendő XXX. Nyári Olimpiai és XIV. Paralimpiai Játékok megvalósíthatósági tanulmányának elkészítését. Az átfogó, 1500 oldalas tanulmány részletesen számba vette a megvalósíthatóság gazdasági-, technikai- és logisztikai feltételeit.
A terjedelmes anyag elkészítésén több mint száz hazai- és nemzetközi szakértőből álló csapat dolgozott. A Magyar Kormány a tanulmány megállapításait az I. Nemzeti Fejlesztési Terv összeállítása során is felhasználta.

A 2002-es tanulmány nagy része ma is helytálló, így az aktualizálásnak nem célja a tanulmány teljes újradolgozása – ismertette a konkrét feladatokat Dr. Bienerth Gusztáv, a PwC vezető cégtársa.

Ugyanakkor az utóbbi években történt változások miatt a megvalósíthatóság feltételrendszerének bizonyos lényegi területeit újra elemezni kell. A tanulmány aktualizálását a PricewaterhouseCoopers – a 2002-ben résztvevő szakemberek bevonásával – 15 hét alatt végzi el.

Milyen változások tették szükségessé az aktualizálást?

• a rendezés éve 2012 helyett 2016 lenne;
• Magyarország EU-csatlakozása (az európai támogatások mértékének és célterületeinek konkretizálódása; a Nemzeti Fejlesztési Terv I. végrehajtásának tapasztalatai, az NFT II. prioritá
• sainak körvonalazódása; a 2002 óta elindított, ill. tervezett közlekedési fejlesztések (autópálya, vasút);
• a magyar gazdaságpolitika alakulása, a növekedési pálya és gazdaságpolitikai prioritások változása, különös tekintettel az euró bevezetéséhez szükséges maastrichti kritériumok elérésének időzítésére;
• a forint árfolyamának alakulása;
• az athéni olimpia, valamint a 2012-es olimpia pályázatainak tanulságai;
• a Fővárosi Önkormányzat által 2002 óta elindított, ill. tervezett fejlesztések (Podmaniczky-terv, stb.);
• a Budapest és Magyarország fejlesztési terveiben 2002 óta bekövetkező változások.

• az infrastrukturális fejlesztések megvalósulása, ütemterve, illetve költségei;
• a rendezés várható költségei, illetve bevételei az athéni tényszámok és a 2012-es pályázatok tanulságainak figyelembevételével;
• a fejlesztések és költségek finanszírozásába bevonható EU támogatások és magántőke mértéke, a szükséges állami költségvetési szerepvállalás;
• a fejlesztések összevetése a jelenlegi gazdaságpolitikai prioritásokkal, a központi költségvetést terhelő fejlesztések hatása a növekedési alternatívákra és a költségvetés szerkezetére.

• Három olyan helyszínelrendezési változat lett kidolgozva, amelyek alapján (vagy azok kombinációjával) az olimpia megvalósítható (mindez illeszkedik Budapest városfejlesztési koncepciójához).
• A tanulmány a megvalósíthatóság fő akadályaként egyrészt a szükséges sport- és egyéb létesítmények hiányát, másrészt a budapesti és országos infrastruktúra nem megfelelő voltát nevezte meg (elsősorban közlekedés).
• A budapesti olimpia szervezésének, lebonyolításának, valamint az olimpiai létesítmények felépítésének becsült költsége 850 milliárd forint volt. A tanulmány kiemelten foglalkozott a sportlétesítmények olimpia utáni utóhasznosításának kérdésével, amely az elhelyezés meghatározása során kiemelt szerepet kapott. Ezen felül a tanulmány 3750 milliárd forint értékű – olimpia nélkül is tervezett – infrastrukturális fejlesztés (túlnyomóan közlekedés) végrehajtásának szükségességét állapította meg a fővárosban és vidéken.
• A 2002-es költségvetési helyzet és makrogazdasági tendenciák alapján végzett számítások alapján a fenti költségek finanszírozásához mintegy 3000 milliárd forintos állami szerepvállalásra lett volna szükség, amely a költségvetésnek az olimpia nélkül infrastruktúrára fordítható kiadásaihoz képest tíz év alatt megközelítőleg 720 milliárd forint többlet forrásigényt jelentett volna. E forrásigényt a költségvetés más területekről való átcsoportosítással (az olimpiához nem szükséges infrastruktúra, jóléti transzferek), a költségvetési bevételek (adók) növelésével, az államháztartási hiány tervezettnél lassabb ütemű csökkentésével, vagy e lehetőségek kombinált alkalmazásával teremthette volna elő.